A Raiffeisen már 2009-ben megpróbált digitális neobankot csinálni, de minden összefogott ellen. Válság, orosz oligarchák és különadók is szerepelnek a Zuno történetében.

zuno_nyito

Jók a sikertörténetek, inspirálják az embert. Ha pedig a saját cégben ugyanúgy megy minden, mint a Paypalnél vagy a Facebooknál, akkor megnyugodhatunk, hogy igen, ez a siker útja. Még sokkal jobban a kudarctörténetek, mert azokból viszont lehet tanulni. A hosszú szünet után újra megrendezett Fintech Meetup@Budapest rendezvényen a Hámori András, az egykori Zuno neobank vezérigazgatója beszélt arról, miért nem sikerült felszállnia a 2009-ban indított neobanknak.

Aki ma hallja meg az indulás időpontját, az az egyik indokot már kitalálta. A 2008-ban kezdődő válság természetesen szerepet játszott a bukásban, de ennyire nem egyszerű a történet. Amikor a Raiffeisen Bank International (RBI) 2008-ban tervezgetni kezdte a kevés terméket kínáló, digitális, IT-ben nagyon erős neobankját, még szó sem volt a válságról. Egészen más probléma volt: arra kellett módszereket találni, hogyan tudja növelni a betétesek számát a bank.

A környezet is kedvező volt a bank alapításhoz: nem volt még több tucatnyi neobank a piacon, az RBI tőzsdei bevezetése után magasra szállt a részvényárfolyam, ráadásul cégen belül igény mutatkozott egy informatikai sandboxként is működő vállalkozásra. Ez utóbbi azt segítette volna elő, hogy a 15 országban működő bank országonként kicsit eltérő egyedi megoldások helyett, központosítottabb és ezáltal olcsóbb IT-megoldásokat használjon.

Jobb, ha magadat kannibalizálod, mint ha más teszi ezt.

Papíron kezdetben minden remekül nézett ki: a Zuno kevesebbet költött az ügyfeleire, mint a hagyományos bankok. Nem rendelkezett elavult termékekkel, egyszerűbb szervezettel üzemelt. Hét hónap alatt megszerezte az osztrák szabályozótól a banki licencet, 2010-ben pedig el is indult. A cseh és a szlovák piacon tesztelték az erős netbankot, mobilbankot és a nap huszonnégy órájában elérhető ügyfélszolgálatot olcsón kínáló Zunót.

zuno-zona-bratislava-2

Itt írja alá kérem

A bank nem csak az informatikában újított: meggyorsította a számlanyitást is azzal, hogy kifutározta a papírokat a neten előregisztráló leendő ügyfeleknek, a kötelező azonosítást – azaz az igazolványok ellenőrzését – pedig a futár végezte el. De volt teljesen netes regisztráció is, itt egy másik számláról küldött átutalással azonosíthatta magát az ember, a Zuno pedig feltételezte, hogy a másik pénzintézet már elvégezte az azonosítást, így megúszták a regisztrációs folyamat személyes jelenlétet igénylő részét.

Ma, amikor mobilon is lehet számlát nyitni már egyes bankoknál, ez nem hangzik annyira nagy innovációnak, de 2009-ben hatalmas újítás volt. Hámori azt is elmondta, hogy a netes regisztrációs lehetőség rendkívüli módon bevált, a számlanyitások 43 százaléka olyan időpontra esett, amikor bankfiókot már nem találtak volna nyitva az ügyfelek.

Jön a maja világvége

Minden jól ment egészen 2012-ig, a két tesztpiacon nőtt a bank ismertsége, nőtt az ügyfelek száma. Egy dolog nem nőtt, a RBI részvények árfolyama, ami a 2008-as válság alatt bezuhant a tőzsdére lépési árnál is alacsonyabb szintre. Még rosszabb, hogy nem is tudott onnan kikecmeregni, még akkor sem, amikor a piac már elkezdett helyreállni.

zuno-visa-karta-3

A bukás másik összetevője az volt, hogy a lengyel szabályozó hatóságról kiderült, hogy problémáik vannak az EU-s banki útlevél elfogadásával. Hiába kellett volna rábólintania a bank lengyel leányának elindulására, folyamatosan problémák jelentkeztek. Végül a lengyel Zuno soha nem indult el. És végül a 2012-es bankadó miatt a magyar piacra sem lépett be a neobank. Az anyavállalat épp elégnek érezte azt, hogy a hazai leányvállalatba hét évnyi profitnak megfelelő tőkét kellett belepumpálnia, új bankot nem indított az országban.

A terjeszkedés elmaradásával azonban soha nem érte el a méretgazdaságosságot a Zuno. Öt régiós országban üzemelve boldogan működött volna a modellje, kettőn viszont nem volt életképes.

Mi lesz a törmelékkel?

A neobank története 2012 nyarára lényegében véget ért. Több tervet dolgoztak ki arra, hogy mit lehetne tenni, de végül egyiket sem hajtották végre. Nem adta el az RBI, mert mégis a saját gyereke volt. Nem olvasztották be a Zunót a banki licenc visszaadásával, mert a licenc önmagában is érték. És nem is zárták be, mert a cég jövőjének egyik letéteményesét látták benne.

Az anyavállalat bizottságokkal, tervek kovácsolásával és a megoldás spontán manifesztációjára várakozással töltötte. Ez, megjósolható módon, nem működött. Hámori elhagyta a céget még 2012 végén, amikor már több mint fél éve nem történt semmi a Zuno háza táján. A Raiffeisen 2015. végén megpróbálta végül eladni az orosz oligarchák által tulajdonolt Alfa Banking Groupnak a céget, de ez nem váltott ki túl nagy örömet Európában. Végül az Alfa visszavonta vételi ajánlatát. A Zunót pedig 2016. júniusában beolvasztották a cseh és szlovák Raiffeisen leányvállalatokba.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?