A nanoszekundum annyira rövid idő, hogy semmi értelmes nem történik alatta. A fintechben azonban az ilyen rövid időknek is van értelme.
(fotó: Norlando Pobre / Flickr CC-BY)
A fintech forradalom részben arról szól, hogyan lehet minél kényelmesebb és okosabb eszközöket adni az ügyfelek kezébe. A banki sorban állást és a papírmunkát appokra és chatrobotokra cserélnék az olyan cégek, mint a N26 neobank vagy a MyKAI.
Van azonban egy másik iránya is a pénzügyi technológiának, ez pedig az automatizált kereskedelem gyorsabbá tétele. És itt a gyorsabb nem azt a sebességet jelenti, amit az ember már képtelen felfogni, azon rég túl vagyunk. A Wall Street Journal adta hírül, hogy két ausztrál és egy amerikai cég olyan hálózati eszközöket dob piacra, ami négy nanoszekundumot le tud faragni az időből, ami alatt a tőzsdétől a kereskedőkig eljut az információ.
Mi az a nanoszekundum?
A nanoszekundum egy olyan mértékegység, amit legtöbbször tudományos hírekben olvasunk: ez a másodperc milliárdod része. Egy nanoszekundum alatt a fény 29,97 centimétert halad. Szerencsére van arról klip, ahogy Grace Hopper, az informatika egyik legnagyobb ismeretlen hőse – aki amúgy ellentengernagyként ment nyugdíjba az amerikai haditengerészettől – bemutatja, hogy mekkora a nanoszekundum.
Hopper a mikroszekundumot használja összehasonlítási alapnak, ami a nanoszekundum ezerszerese. Hogy még kézzelfoghatóbb legyen a példa, van két számunk: egy pislogás 350 ezer mikroszekundumot vesz igénybe, a fényképezőgépek vakuja pedig 1000 mikroszekundumig világít.
Mire elég négy nanoszekundum?
A kereskedésben használt eszközök már most is sokkal gyorsabbak, mint amit a „csak” internetet kiszolgáló adatközpontokban lehet találni. A mostani szupergyors switchet megépítő Metamako nevű alig 18 hónapos startupcég gyakorlatilag a nagy hálózati gyártók eszközeit tuningolja még gyorsabbra.
A Metamako eszközeit használva az adat oda-vissza 65 nanoszekundum alatt járja meg a tőzsde és a kereskedőcég szervereit. Ennyi idő alatt a fény 26 métert tesz meg, egy lecsapó villám fél méternyire jut, a Halley-üstökös pedig 0,7 centivel mozdul odébb.
(fotó: Metamako / Facebook.com)
Megnyer-e mindent, aki szupergyors switchet vesz?
A hálózat feltuningolása csak egy lépés a sok közül. A Wall Stret Journal cikke szerint annyit értek el a kereskedőházak és az őket támogató technológiai cégek, hogy nem a hálózat a lánc gyenge pontja.
Gyorsnak és okosnak kell lenned. Ha buta kereskedési stratégiát követsz, akkor nem fogsz pénzt keresni.
– mondta David Snowdon, a Metamako alapítója.
A Metamako persze ettől még jó helyzetben van. Az ausztrál értéktőzsde az általuk tuningolt hálózati eszközöket használja, és Snowdon úgy becsüli, hogy az amerikai high-frequency tranding cégek fele is tőlük vásárol.
Hol van az ember ebben a történetben?
A high-frequency trading (HFT), amihez a borzasztóan gyors hálózati eszközök kellenek, viszonylag modern fejlemény. A kilencvenes évek végén tűnt fel és 2005 és 2009 között harapózott el. A HFT cégeknél a kereskedést bonyolult számítógépes algoritmusok végzik, amelyek a másodpercek törtrésze alatt döntenek vételről és eladásról. A HFT világában az emberek az algoritmusokat programozzák és a hálózatot építik.
Nem lesz ebből egyszer baj?
Lesz? Már volt! 2010. május hatodikán egy londoni kereskedőnek sikerült harminchat percre bedöntenie a New York-i tőzsdét. Navinder Singh Sarao több ezer eladást jelentett be, majd visszavonta őket, azt remélve, hogy ez lejjebb nyomja a részvények árait. A terv tulajdonképpen sikerült, a bróker keresett is az üzleten, ám az akció látványosabbra sikerült, mint a kereskedő várta. A Dow Jones Industrial Average indexe közel ezer pontot, kilenc százalékot esett a harminchat perces összeomlás alatt. Az eset után több, a kereskedő által használt trükköt betiltottak, ám azóta is vannak időnként ilyen, flash crashnek nevezett jelenségek.
A londoni kereskedő egészen 2016 elejéig harcolt a kiadatás ellen, de a pert elvesztette. Azt pedig már most lehet tudni, hogy börtönbüntetés is lehet az ügy vége. Egy hasonló módszerrel dolgozó amerikai brókert már ítéltek három év börtönre.
Ez érdekelne, hol lehet még róla olvasni?
Michael Lewis, akinek a könyve alapján A nagy dobás (The Big Short) és Pénzcsináló (Money Ball) filmek is készültek, írt egy könyvet a HFT-kereskedés elterjedéséről. A könyv címe Flash Boys, magyar fordítása egyelőre sajnos nincs.
Szintén csak angolul érhető el a Sniper in Manwah blog, aminek írója a HFT-kereskedéshez használt hálózatokat tanulmányozza nagy lelkesedéssel.
Szólj hozzá