Amiért az 1200-as években még kénkövet és pokoltüzet prédikáltak, az pár száz évvel később a gazdaság motorjává vált. A hitel kultúrtörténete.
Két fajta ember van. (Legalább.) Az egyik valami könnyű olvasmányt visz a strandra, aminek a negyedik és ötödik oldala között szundít egy kicsit. Ráadásul ezt is csak két csobbanás között teszi. A másik típus eleve csak a társas nyomás miatt hajlandó nyáron életben lenni, és vastag könyvekbe temetkezik. Az utóbbiaknak ajánlunk egy remek cikket.
Az amerikai Aeon magazin korábban sem olyan törekvésekről híresült el, hogy rövid, felületes cikkeket publikált. Egy mostani, Alex Mayyasi által jegyzett írásban a pénzkölcsönzés történetét veszik végig az 1200-as évektől napjainkig.
A pénzügyi szektor által bejárt út hosszú volt: kezdetben a kamatért adott kölcsönt uzsorának, és ezáltal bűnnek számított. Legalábbis Jacques de Vitry francia püspök így ítélte, és erkölcsi meséiben forró aranypénzeket lapátoló démonokal büntette meg a pénzkölcsönzőt. A keresztények ráadásul nem voltak az elsők között a kamat elítélésével, már Arisztotelész is természetellenesnek gondolta, hogy a pénz magától szaporodjon.
Lukács evangéliumában pedig az szerepel, hogy adj kölcsönt, de ne várj semmit viszonzásképp. Ez Nagy Károly törvénykönyvébe már a kamat felszámításának tilalmaként került bele. A cikk szerint nem csak vallási parancs volt a kamat tiltása mögött: az amúgy tartozások, kölcsönök hálójával rendelkező közösségekben az egyenlőtlenség kialakulását fogta vissza a szokás. A szegények egyszerűen és olcsón juthattak kölcsönhöz, a gazdagok nem gazdagodtak tovább passzív módon. (Gyakorlatban persze az uzsora mindig is létezett.)
(fotó: Wikimedia Commons)
A kölcsönzés kialkulásához a purgatórium ötletének elterjedése, a pénz kialakulása és a hiteligényes háborúk egyaránt hozzájárultak. Az előbbi a bűnök bocsánatát tette elképzelhetővé, az utóbbiak pedig eszközök voltak a kölcsönzés elerjedéséhez. A templomos lovagok még bankot is üzemeltettek, ami megóvta a zarándokokat attól, hogy pénzzel kelljen utazniuk. Az otthon a lovagoknak odaadott pénzüket egy váltó ellenében a Szentföldön megkaphatták.
Végül a kölcsönzés, mint bűn ötlete a reformációval kezdett kiszenvedni. A gazdasági növekedéshez kellett a hitel. És hogy egy alapvetően teológiai, filozófiai sztoriba hogyan fér bele a napjaink? A Citibank 2014-ben számos botrány után felkérte David Millert, aki 16 év pénzügyi területen végzet munka után tanult tovább teológusnak, hogy segítsen cégen belüli erkölcstudósként kiegyenesíteni a dolgokat.
A fenti Mayyasi cikkének strand rövidségű összefoglalója, nagyon ajánljuk az eredeti elolvasását sokkal több gazdaságtörténet és skolasztikus filozófia van benne.
Szólj hozzá