– Tudni lehet önről, hogy katonatiszt volt az édesapja. Mi az a tudás és szemléletmód, amit hivatásos katonatiszt édesapjának, illetve kereskedelemben dolgozó édesanyjának köszönhet?
– Édesapám a hivatásából adódóan pedáns, elég merev katonatiszt volt. Édesanyámnak köszönhetem azt a kereskedői vénát, amit az évek során adottságból sikerült profi szintre fejlesztenem és a szakmámmá tennem. Egyfajta furcsa kettősséget képviseltek ők ketten a közvetlen és a megközelíthetetlen pólust. Szemléletmód terén a legfontosabb örökségem, hogy az adott szónak mindig van hitele, azt tartani kell. A későbbi mentoraimtól is mindig azt tanultam, hogy egy kézfogás sokszor többet ér, mint egy sok száz oldalas szerződés, az elveinket pedig egy viszonylagos előny kedvéért sosem szabad feladni.
– Pályájának elején több évet töltött délkelet-ázsiai külszolgálaton. Milyen volt ez az időszak, visszatekintve mit adott hozzá az üzleti és privát szemléletéhez?
– Az első mentorom egy kínai üzletember volt, akire azóta is óriási tisztelettel tekintek, évente kétszer-háromszor is szoktunk beszélni. Ő mutatta meg nekem azokat a kezdő lépéseket, amelyek egy Magyarországról érkező fiatal fiúnak rengeteget jelentettek. A mai napig erős elfogultságom van Ázsia felé, nagyon kedvelem az ottani embereket, azzal együtt is, hogy valószínűleg soha nem tudom majd teljesen kiismerni őket, annyira máshogy gondolkodnak. Ettől függetlenül rengeteget tanultam tőlük, a személyiségem kialakulását is alapvetően befolyásolták.
– Demján Sándorra a mentoraként tekint. Hogyan emlékszik a vele töltött évekre, mi mindent köszönhet neki?
– Szinte mindent. Amikor több mint 20 évvel ezelőtt felfigyelt rám és magához hívott dolgozni, egyáltalán nem terveztem ingatlanokkal foglalkozni, amit meg is mondtam neki. Ő erre azt felelte, hogy nem is kell, inkább többféle szerepkörben segítettem neki, egyfajta jolly jokerként. Hihetetlenül sok bizalmat és iránymutatást kaptam tőle, több különféle projektet adott a kezembe. Sokan, akik körülötte voltunk, egyfajta apaképet is láttunk benne. Legalább annyit ért a dicsérete és a vállveregetése, mint amikor anyagilag honorálta eredményeinket. Nem volt kérdés, hogy a halála után is elvszerűen viszem tovább a tőle tanultakat. A szellemi örökségét, akár a Széchenyi Kártya Program, akár a Prima Primissima-díj, nem szabad elengedni.
Mindig keleti szemléletben, a Kelet felé nyitásban gondolkodott, hiszen az ottani szemléletmód, az egyértelmű alá-fölérendeltségi viszonyok sokkal nagyobb hatásfokot és sikerrátát garantálnak. Az üzleti életben igenis fontosak a letisztult szerepek, hatáskörök és a kijelölt feladatok, határidők. A gazdaságnak kitapintható szabályrendszere is van a sok változó mélyén. Ez egy folyamatosan mozgásban lévő és mozgásban tartó rendszer az üzlet nem alszik, így nekünk, akik függnek tőle megállás nélkül résen kell lennünk. Azonban azt is megtanultam, hogy a saját mentális egészségünkért, persze a magánéletet sem szabad elhanyagolni, egyensúlyt kell találni.
– Mitől lesz valaki sikeres vállalkozó? Van általános recept erre?
– Általános választ nem lehet adni rá. Szerintem nagyon fontos, hogy egy pályakezdő fiatalnak, vagy egy kezdő vállalkozónak néhány pofont is ki kell állnia ahhoz, hogy igazán megedződjön. Nem is nagyon ismerek olyan sikeres üzletembert, akit legalább néhányszor ne küldött volna padlóra vagy egy válság, vagy egy rossz döntés. Nincs olyan, hogy valaki állandóan sikeres, legfeljebb olyan, hogy újra és újra talpra áll.
Kockázatokat kell vállalni, követni a belső hangot, mert esni és bukni az élet része. Hogy az ember ilyenkor feláll, vagy a földön marad a kudarcait siratva, az már csak rajta múlik. Fontos az elengedés is: adott esetben akár menet közben, hidegfejű döntést hozva is rá lehetünk kényszerülve egy teljes újratervezésre. Ebből is tanulni kell.
– Miért kötelezte el magát a kis- és középvállalkozások segítése mellett? Mi fogta meg ebben a szférában?
– Demján Sándorral sokat beszélgettünk arról, hogy a vállalkozó szónak milyen negatív felhangja volt még 20-25 évvel ezelőtt. Nekem az elejétől kezdve volt egy olyan idealisztikus elképzelésem, hogy igenis le kell mosni, meg kell tisztítani ettől az éltől. A rendszerváltás után persze rengeteg nyerészkedő kókler tetszelgett a vállalkozói név mögött, ők rászolgáltak ugyan a lenézésre, de sajnos általánosítást hoztak magukkal. A vállalkozók többsége azonban nem ilyen. Méltó a megbecsülésre.
Magyarországon a munkaerő több mint háromnegyedét a mikro-, kis- és középvállalkozások adják, ezeknek az életben tartása és fejlesztése alapvető gazdasági érdek.
Ezt az eszmét Sándortól vettem át, mostanra azt gondolom, hogy én is jó képviselőjük vagyok. Az a közel két és félmillió ember, aki vállalkozóként próbál boldogulni, megérdemli a segítséget. Fontos, hogy a legtöbben számokról és statisztikákról beszélnek, mi viszont az ezek mögött lévő emberekre, sorsokra is koncentrálunk.
Napi 4-500 ember jön be hozzánk, mindegyikük egy külön életút, nekünk pedig mindent meg kell tennünk az érdekükben, legyen szó vállalkozásfejlesztésről, beruházásról vagy a likviditási gondjaik megoldásáról.
(Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy minden a szektorban dolgozó munkavállalóra, vállalkozóra jut bizony egy család is, így a sorok között még több individuum tartozik a felelősségi körünkbe.)
– Hogyan foglalná össze, melyek a Széchenyi Kártya Program legnagyobb előnyei?
– A Program most már több mint 20 éve működik, válság idején és békeidőben is jelentős szerepet játszik. A Covid-világjárvány idején is azt láttuk, hogy amikor minden más gazdasági eszköz megállt, elkezdett száguldani felfelé. Gyakorlatilag elsőként, már 2020 áprilisában előálltunk egy a kormánnyal, partnereinkkel és a garantőr intézményekkel közösen kidolgozott, mindenki másnál kedvezőbb konstrukcióval. Mondhatjuk, hogy ez a Program egyrészt időálló, másrészt válságálló, a legfontosabb előnye pedig az, hogy a vállalkozók igényei alapján folyamatosan fejlesztjük, alkalmazkodunk az aktuális körülményekhez. Ez az állandó evolúció, öntanuló rendszer a tartós siker garanciája. 2002 óta több mint 520 ezer hiteligénylésnél járunk, amiből nagyjából 370 ezer sikeres volt. Összegben pedig közelítünk a 4300 milliárdhoz, ami átszámítva azt jelenti, hogy percenként 10-12 millió forint kerül ki a vállalkozókhoz, a nap 24 órájában.
– Sokan vannak, akik ódzkodnak a hitelfelvétel okozta eladósodástól. Őket mivel biztatná, hogy vegyék igénybe a szolgáltatásaikat?
– Hitelre nem szoktam senkit rábeszélni, hiszen ez egy kötelezettség-vállalás, ugyanakkor ennyire kedvező konstrukció (akár 0,5 százalékos FIX éves kamat) soha nem volt, és nagy eséllyel nem is lesz. Azért nem szabad kihagyni, mert még ha valaki épp nem is gondolkodik beruházásban, annak is komoly dobbantási esélyt jelenthet. Ráadásul a kamatozás fix, ami a körülmények hozta bizonytalanságban stabil és biztonságos horgonyt jelent. Ez is amiatt lehetséges, mert ahogy említettem, a termékeinket nem az íróasztal mellett találjuk ki, hanem mindig létező igényekre reagálunk. A különösen kitett ágazatokat, mint a turizmus vagy az agrárium, külön termékfajtákkal láttuk el, ezek mind legfeljebb 1 százalékos kamattal futnak. Lízingelésben is tudunk segíteni, akár 1 milliárd forintig, szintén fix 2,5 százalékos kamattal, a mikrohitelünk pedig induló vállalkozásoknak lehet hasznos: fél százalékos hitelt adunk 10 évre, amit például ingatlanvásárlásra is fel lehet használni.
– Hogy látja, mennyi idő alatt tudnak majd talpra állni a járvány által megtépázott kis- és középvállalkozások?
– A járvány eléggé átformálta a fejeket. Felértékelődtek a személyes kapcsolatok, az online tér szerepe óriási lett. Úgy gondolom, ezek a változások tartósan velünk maradnak majd. Fontos kérdés, vajon a vállalkozói mentalitást átformálta-e a válság: az nem opció, hogy ülünk ölbe tett kézzel, várva a dolgok jobbra fordulását. Nincs egyetlen varázsmegoldás, ami mindenre jó. Az olcsó hitel nem old meg mindent, viszont nem Isten ellen való vétek, amit sokféleképpen fel lehet használni és a segítségével vissza lehet térni a rendes működéshez.
Én úgy látom, hogy aki a mai napig talpon maradt, meg tudta őrizni a vállalkozását így vagy úgy, annak innentől már javulni fog a helyzete. Jönnek majd új vállalkozók is, új ötletekkel, új befektetőkkel. A gazdaság körforgása nem állt meg, csak megtorpant kicsit.
– Hogyan változott az elmúlt években a digitalizáció a KAVOSZ-nál, milyen technikai újdonságokat vezettek be?
– Aki most nem áll vagy állt át a digitalizációra, aligha tud majd jól kijönni a válsághelyzetből. Ezek a „-ció” végű szavak, mint az automatizáció, a robotizáció, vagy akár mesterséges intelligencia és a klímasemlegesség, még nem épültek be a gazdaság mindennapjaiba, de mindenki ebbe az irányba tol bennünket, a Magyar Nemzeti Bank zöld programjától az uniós pénzek zöld fókuszáig.
A Széchenyi Kártya Program GO! két népszerű termékét, a mikrohitelt és a lízinget áttettük online felületre, a vállalkozások pedig éltek a lehetőséggel, az igénylések kétharmadának előkészítését otthonról kezdeményezik.
Bár a legvégén be kell jönni személyesen aláírni, így is szinte teljesen száműztük a papírokat és lerövidítettük a személyes ügyintézés idejét. A folyamatnak még közel sincs vége, úgy hiszem ezt nem lehet megúszni, a világ előrehaladásának elengedhetetlen követelménye.
– Milyen céljaik vannak, merre szeretnének továbbfejlődni?
– Az alapmissziónkat máig Demján Sándor mondása írja le legjobban:
mindig a legolcsóbb, legproblémamentesebb, leggyorsabb és az adminisztráció által legkevésbé terhelt termék legyen a Széchenyi Kártya.
A kamatkörnyezet változását természetesen senki nem kerülheti el, így biztosan át kell majd tekintenünk a program minden elemét. A folyamatosan változó világban nekünk továbbra is gyorsreagálású egységként kell működnünk, mindig a vállalkozók érdekeit képviselve. A jövőben is a számukra legkedvezőbb konstrukciókat szeretnénk nyújtani, hogy legnagyobb gondjuk ne a napi működés körül koncentrálódjon, hanem fejlődjenek, tervezzenek, vegyenek fel munkaerőt, képezzék azt és teljesítsék vízióikat, álmodjanak újabbakat!
Partner tartalom (x)
Forrás: SzeretlekMagyarország.hu
Szólj hozzá