Frankó amerikai megoldás? Nem biztos, hogy illeszkedik az európai jogrendbe. Barsi A. András cikke a legaltech kihívásokról és lehetőségekről.

Frankó amerikai megoldás? Nem biztos, hogy illeszkedik az európai jogrendbe. Barsi A. András cikke a legaltech kihívásokról és lehetőségekről.

Az sem haszontalan információ, mikor értettünk egyet, de az ábra tartalmazza a lényeget (Fotó: Paul Downey // CC-BY)
Az sem haszontalan információ, mikor értettünk egyet, de az ábra tartalmazza a lényeget (Fotó: Paul Downey // CC-BY)

A nagyvállalatok a digitális transzformáció során jellemzően globálisan döntenek egy-egy technológia bevezetéséről. Az egyes leányvállalatok ugyanazt a technológiát kapják meg az egyes országokban. Ez a gyakorlat akkor okoz problémát, ha a bevezetés tervezésekor nem veszik figyelembe a helyi jogi környezetet, a projektnek nem képezi a részét a legaltech, nincs külön jogi rétege. Emiatt aztán a bevezetés részlegessé válhat, elakad vagy egyszerűen megbukik.

A digitális transzformáció komoly kihívását jelentik az elektronikusan is joghatással bíró dokumentumok létrehozása, keletkeztetése és a kapcsolódó ergonomikus eszközrendszer kialakítása. Az, hogy mely elektronikus dokumentum pontosan milyen joghatással bírhat, korántsem egyértelmű. A jogi rendszerek általában nem képesek időben leképezni a technológia lehetőségek tárházát, sőt kifejezetten ódzkodnak ettől, mert igyekeznek elkerülni egy konkrét technológia bebetonozását.

A példa az példa

Konkrét példának tökéletesen alkalmas, az amerikai nagyvállalatok esetében terjedőben lévő, a DocuSign által létrehozott digitális aláírás, amelyet a precedens jog szerint működő országokban bizonyító erejű elektronikus iratként fogadhatnak el. A szóválasztás szándékos, azért fogadhatnak, mert már van olyan precedens értékű bírósági ítélet is, amely kimondja, hogy az ilyen elektronikus dokumentumokhoz nem tartozik ab ovo, azaz eleve objektív bizonyító erő.

A precedens jog szerinti logika úgy működik, hogy az úgynevezett „audit trail” biztosítja az elektronikus dokumentum hitelességét, azaz az aláírást megelőző összes körülmény együttese adja a jogi bizonyító erőt. Ilyen körülmény lehet az azonosításhoz használt e-mail cím vagy az a publikus IP cím, ahonnan az aláírást végző kliens gépet működtették vagy akár az a név, amit a grafikusan feltüntetett mezőbe beírunk. Erről bővebben maga a DocuSign ír egy, a problémát firtató kérdésre. Jogi értelemben a dokumentumhoz kapcsolódó bizonyító erő tehát úgy keletkezik, hogy a körülményekből levezethető az aláíró szándéka és kiléte, ebből pedig megállapítható a kötelezettség vállalás.

Európában más a módi

A polgári jog (más néven német-római jog) szerint működő országokban – Magyarország és az EU nagy része is ide tartozik – azonban másképp működik a jogi logika. Egy irathoz kapcsolt bizonyító erőt úgy állapíthatunk meg, hogy az adott irat teljesíti az írásbeliség tételesen lefektetett formai követelmény rendszerét. Azaz a jogszabályok előre meghatározott terminus technicus-ok mentén definiálják, hogy mi minősül írásbeli kötelezettségvállalásnak. Magyarországon ezt a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályozza.

Ezen felül az Európai Unió eIDAS rendelete szabályozza azon szolgáltatók és szolgáltatások körét, amelyek közreműködése szükséges az elektronikus aláírás és ezen keresztül az elektronikusan is joghatással bíró dokumentumok létrehozására. Az elektronikusan aláírt dokumentumok legfőbb hozadéka az, hogy az önmagukban hordozzák a bizonyító erejüket. Nem közvetett körülmények határozzák meg a bizonyító erőt, mint például a DocuSign esetében. Egy aláírt és időbélyegzővel ellátott PDF dokumentum például egy az egyben beadható egy hatósághoz vagy akár bírósághoz, nem szükséges magyarázatot fűzni az irat bizonyító erejéhez csak azért, mert elektronikus formátumot használunk.

A digitális aláírás nem bonyolult, de egyszer nagyon végig kell gondolni (Fotó: 	Baskhuu1025 / CC-BY-SA)
A digitális aláírás nem bonyolult, de egyszer nagyon végig kell gondolni (Fotó: Baskhuu1025 / CC-BY-SA)

Nem mindegy, ki ír alá

Mindkét aláírás típus használ nyílt kulcsú titkosításon alapuló aláírási technológiát, nem mindegy, hogy az aláírás mit tartalmaz és az egyértelműen visszavezethető e az aláíró személyére. A eIDAS rendelet szerint történt aláírás esetén az aláírói kulcshoz tanúsítványt bocsát ki a bizalmi szolgáltató, amelyet erős azonosítás előz meg. Az eIDAS szerinti bizalmi szolgáltató köteles meggyőződni az aláíró kilétéről, a tanúsítványt csak ezt követően bocsátja ki. Ettől a pillanattól válik bizonyító erejűvé az aláírás. A jogalkotó szándéka tehát az, hogy az aláíró kulcs az aláíró birtokában legyen.

Jogi értelemben készíthetünk olyan aláírást is, amely a „helyettem és nevemben” jogi kategóriát alkalmazza. Ebben az esetben az elektronikus aláíráson nem az aláíró személyéhez kötött aláírás kerül, azonban az aláírást minden esetben azonosítás előzi meg, az aláíró közvetlen közbenjárására készül el az aláírás. Az azonosítás körülményeit minden esetben olyan módon kell biztosítani, hogy minden kétséget kizáróan bizonyítható legyen az aláíró közbenjárása és szándéka az aláírásra. Ilyen megoldást kínál a 2017. szeptember 1-én debütált DOQdrive mobilapplikáció, amely az Európai Unió teljes területén korlátozás nélkül használható.

El lehet bonyolítani

Léteznek olyan szolgáltatások is, amelyek az aláírói kulcsot a felhasználó helyett tárolják, azokhoz szintén azonosítást követően fér hozzá. Az aláírói kulcs birtokosa továbbra is az a személy vagy szervezet, aki az aláírásra jogosult, de valójában nincs birtokában az aláírói kulcsnak. A megoldás hátránya, hogy a digitális ökoszisztémába egy újabb szolgáltató kerül, a szükséges integráció pedig mindenképpen az ergonómia rovására megy.

Az elektronikus aláírás meglehetősen komplex tud lenni. A terjedéséhez szükséges a kellő szintű kényelem, hogy azt bárki képes legyen használni a mindennapokban. Márpedig digitális transzformáció csak akkor tud kellő hatékonysággal végbe menni, ha abba a B2C szektort is be lehet kapcsolni a végfelhasználóknak adott egyszerű eszközrendszerrel. Minden mást a motorháztető alá kell rejteni.

A legaltech cégeknek az jelenti az előnyt, hogy ügyfeleiknek nem csak és kizárólag az eszközrendszer kiválasztásában segítenek, hanem azt folyamatokba és a kapcsolódó jogszabályi keretrendszerbe is beágyazzák. Ezen felül ezek a cégek nem csak a technikai megoldásokat szállítják, hanem nagyon konkrét felhasználási területekre is rámutatnak, amelyek azonnal és kipróbáltan használhatóak. A magánember számára ráadásul nem jelent semmit egy-egy technológia megnevezése, ők egyszerűen használható megoldást keresnek mindennapi problémáikra.

Barsi A. András a DO-Q-MENT stratégiai igazgatója.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?