Nem pénzügyi motivációból létező, de mégis világszerte működő ötletekről hallgattunk előadást a Service Design Dayen.

(Fotó: SocialDesignCookbook)

A dizájn a jövőre irányul, a jelenlegi helyzet tudatos megváltoztatása – kezdte dizájn definíciókkal az idei Service Design Day megnyitó előadását Bujdosó Attila. Majd hozott egy olyan definíciót is, ami legalább annyira mutat rá az angol nyelv sokoldalúságára, mint a dizájn szó sok jelentésére:

Design is to design a design to produce a design.

Az idézet John Heskett-től származik, és bár annak tűnet, nem hülyeség. Szabad fordításban annyit jelent, hogy

a dizájn területe egy dizájn megdizájnolásáról szól, melynek célja egy dizájnterv létrehozása.

Van egy hasonló magyar mondat, amit tévesen Grétsy nyelvészprofesszornak tulajdonítanak, de abban egy teljesen más szó szerepel.

A definíciós fázis után Bujdosó hamar átváltott arra a gondolatra, hogy a tervezés formalizált ábrázolások útján is történhet. Legyen ez alaprajz az építészetben, a user journey ábrázolása, vagy receptek biztosítása működőképes rendszerekhez. Az eredetileg építész végzettségű szakembert azok a szervezetek érdeklik, amelyek nem üzleti megfontolásból működnek. Ugyanakkor a világ több pontján bizonyították, hogy a szerveződés receptje másolható.

Hogy fizetsz a környezetvédelemért?

Az üzleti megközelítés elutasítása mellett az szól, hogy egyszerűen nem minden ilyen alapon működik. Vannak az üzleti megközelítést igénylőnél kisebb problémák. És vannak olyan komplex gondok, amelynek a megoldását nem lehet termékesíteni és egy cégtől megvenni. Ilyen az, hogy legyen kockacukor a céges kávégép mellett vagy az, hogy tisztább legyen a levegő a kerületünkben. Az utóbbi komplex, többszereplős, globális probléma.

A közösségi szervezésű, másolható, a világ sok pontján bevethető együttműködési formákról könyvet is szerkesztett Bujdosó. Ez a könyv a Social Design Cookbook, amiben olyan rendezvények kitalálóival szerepelnek interjúk, mint a Helsinkiből világméretűvé vált Restaurant Day, az eredetileg San Franciscóban kitalált Critical Mass vagy éppen a magyar Fortepan, aminek román és amerikai testvéroldala is van már. Ezek olyan kulturális szoftverek – fogalmazott Bujdosó – amelyek az embereken futnak. Nem egyedülállók, hasonló ötlet a népszavazás vagy a szervezett véradás is.

A Social Design Cookbook azt is felvázolja, hogyan lehet ilyen jellegű szoftvert írni. Milyen szereplőkre van szükség, mi a nemzetközi legjobb gyakorlat egy minimalista szabály és elvárásrendszer összeállítására. Olyan tanácsok, mint hogy a piaci logika kizárása, az alulról szerveződés, a jogi formák használatának mellőzése jellemző az összes ilyen receptre.

Attól pedig, hogy ezeket a szerveződéseket nem a pénzszerzés motiválja, még lehet alkalmazni őket üzleti környezetben is. Az előadása után megkérdeztük Bujdosót, aki elmondta, hogy még több százas esettanulmány lista nincs, hiszen a könyv friss. De munkahelyi szervezetben már használtak a Social Design Cookbookban foglalt trükköket. Arról nem is beszélve, hogy a könyvben foglalt összes recept a közösségépítésről is szól, ami a hazai fintechben is szükséges feladat.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?