Húsz az ugye még gombócból is sok, nemhogy a startupiparban lehúzott évből. Egy valamire viszont biztosan jó ennyi idő: eszméletlen mennyiségű tapasztalatot generál. Michael Mullany, az Icon Ventures egyik befektetője ilyen rutinnal a háta mögött írta meg, hogy az évről évre kiadott Gartner-féle hypeciklus ábrát hogyan látja.
Felzárkóztató képzés: a lenti ábra az idei hypeciklus. Azt ábrázolja, hogy a technológiáknak van egy feltörő szakaszuk, amikor a jövő is azzal van kikövezve, ezek után az ipar kiábrándul, a technológia ázsiója csökkenni kezd, végül ebből kikapaszkodik, és valódi problémák valódi megoldására fogják használni. A Garner elemzései időnként szembe mennek a bevett tudással: az aktuális hypeciklus ábra szerint az önvezető autóknak több mint tíz év kell ahhoz, hogy befussanak.
Mullany azzal kezdi a hypetörténeti elemzését, hogy előveszi az első, 1995-ben kiadott ábrát. Azon éppen felfelé szalad az első emelkedőre a drótnélküli kommunikáció, a lejtőn van a virtuális valóság, és reményteli technológiának számít a beszédfelismerés.
Még árulkodóbb, hogy voltak olyan elemek, például az intelligens ágensek, amelyeket egy béna megvalósítás egy évtizeddel vetett vissza. A Microsoft Office Clippy nevű mindenbe belepofázó gemkapcsa után nem nagyon akart senki ilyesmit fejleszteni a programjába. Pedig Clippy, ha tetszik, ha nem, Siri nagy elődje.
A tőkebefektető azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy nagy átlagban a hypeciklus elmélet nem működik. Néha igen, ezekre emlékszünk, de a technológiák többsége más utat ír le. Ráadásul azok a technológiák, amelyek engedelmeskedtek a hype ciklusnak torzítják az észlelésünket. Ez a túlélési torzítás jelensége, amelynek ha tudatában vagyunk, akkor tudunk ellene tenni. A második világháború legnagyobb statisztikai jellegű legendája Abraham Waldhoz fűződik, akinek feltűnt, hogy a bombázók megerősítését célzó felmérés nem veszi figyelembe, hogy csak a küldetésről visszatért gépekről gyűjtöttek adatokat. Ez pedig azt jelenti, hogy csupa olyan sérülésről vannak információik, amelyket elszenvedve a gépek még haza tudnak térni. Az igazán sebezhető pontok pedig ezeken a területeken kívül esnek.
Mullany végül nyolc szabályt állított fel a dotkomlufi kidurranása utáni tizenhét hypeciklus dokumentum áttanulmányozása után.
1, Borzasztóan bénán jósoljuk meg a jövőt. A Gartner ábráján felbukkanó 200 technológia közül csak maroknyi járta végig az összes állomást.
2, Nagyon sok technológia bizonyul egynyári slágernek. Van ezek közül, ami szűk körben siker marad, de a többség eltűnik.
3, Sok technológia hal ki idő előtt. A Wimax, az üzleti desktop Linux, a mesh hálózatok eltűntek a lejtőn lefelé haladva. Béke poraikra.
4, Van, hogy a technikai probléma valós, a megoldás azonban nem jó, ezért éveket késhet a probléma megoldása. Ez történt a nyilvános azonosítási technológiákkal: 2002. óta várta a piac a megoldást, de csak 2007-re lett kész. Mára a Google és Facebook belépés a norma.
5, Vannak nagy visszatérő technológiai problémáink. A szövegfelismerés az első, 1995-ös ábrán is rajta volt, és ha egy kicsit nekidurálnánk magunkat, az ideire is fel lehetne írni.
6, Néhány technológia folyamatosan a jövő zenéjének számít. A fúziós erőmű közismerten mindig harminc év múlva lesz kész – már vagy hatvan éve – de a kvantumszámítástechnika vagy az agy-gép interfészek is sci-finek számítanak a mai napig. Az utóbbi, mintha sokat fejlődött volna, de ne dőljünk be neki!
7, Sok technológia fejlődik ugrárszerűen nagyot, amikor épp nem figyelnek rá. Ilyen a beszédszintetizátor vagy a szemüvegbe épített kielző. Akkor is dolgoztak rajtuk kutatók és technológusok, amikor épp nem számított menő technológiának. Nem is állunk velük annyira rosszul.
8, Hatalmas technológiai áttörések maradhatnak le az ábráról. Lényegében a teljes opensource, a NoSQL adatbázisok, a virtualizáció vagy a bigdata elemzések alaptechnológiájának számító Hadoop lemaradt a hypeciklusról. Van, hogy valami feltűnik a semmiből.
Szólj hozzá