Nyomasztó temetők helyett halottaink jelképesen velünk élhetnek tovább, hála az újabbnál is újabb környezetbarát megoldásokat kínáló kegyeleti startupoknak.

Függetlenül attól, mit tartunk örökkévaló lelkünkről vagy a hiányáról, testünk és a bolygó halálunk után is itt marad egy ideig, és a kettő interakciója nem csak a túlnépesedés miatt vet fel kérdéseket. A fejlett világban használt, a holttestet tartósító vegyszerek szennyezik a környezetet, és a fémkoporsók se bomlanak le könnyen. A hagyományos, koporsós temetés nem csak az egyre meredekebb árak miatt kezd visszorulni (a tengerentúlon 2015-ben már több elhunytat hamvasztottak, mint ástak el, a trendet sokféle okból Kelet-Európa is követni látszik), de egyre többen gondolják úgy, komor temetők sírköveinek kötelességszerű bámulása helyett egészségesebb módon is viszonyulhatunk halottainkhoz.

Visszahelyezhetjük őket például az anyatermészetbe, minden hippi pátosztól mentesen, mintegy bőrünkön érezve az örök visszatérés mítoszát – ezt célozza meg a Bios Urn. A hamvakat itt egy nyom nélkül lebomló, nagyjából szemeteskukányi (bocs a profán képért) tárolóba teszik, majd fát ültetnek rá, ami egy méregdrága, ám sivár sírkőnél biztosan közelebb áll a lelkünkhöz. A módszer hatékonyságát bizonyíthatom, én is egész máshogy néztem a házunk mögött egy évekig jobban zöldülő bokorra, pedig csak egy macskát ástunk el alá csak úgy, Bios Urn nélkül. Aki még közelebb tudná magához néhai szeretteit, annak való a beltéri, mondhatni bonsai-változat, az Incube 350 eurórért. Ugyanaz kicsiben, kandallópárkányra tehető méretben, sőt külön mobil alkalmazás is van hozzá, hogy figyelmeztessen az öntözésre, hőmérsékletre, miegymás – ha a felejthetetlen halottunkat megtestesítő növény szárad ki, az azért kínosabb, mint egy elhanyagolt kaktusz a szekrény mögött.

Egy lépéssel tovább megy az egyelőre még csak tervezési fázisban járó Capsula Mundi. Az olasz tervezőpáros elképzelésében nem a hamvakat, hanem az egész holttestet tennék koporsó helyett egy környezetbarát anyagból készült, lassan bomló tojásba (még egy szép jelkép), szokás szerint fával fölötte, hogy eleget egymás mellé ültetve a lombok zúgásában hallhassuk vissza az eltávozottakat. A pozitív sajtóvisszhang ellenére a kickstarter sajnos nem jött össze, és a bonyolult jogi környezet sem könnyíti meg a CM dolgát, a projekt mindazonáltal nem állt le, adakozni még lehet.

Az igazi high-end megoldás viszont lombok helyett gyémántba foglalni valakit halála után. Mint azt a svájci Algordanza (a rétoromán szó emlékezést jelent) a honlapján is hangsúlyozza, eljárásuk nem helyettesíti, csak kiegészíti a hagyományos temetkezést, igen classy módon: az elhunyt elégetett maradványaiból készítenek mesterséges gyémántot, majd diszkrét szertartás keretében adják át a családnak. Az elhunyt testének összetétéle, különösen a prozétisek, el nem távolított implantok és hasonlók állítólag minden kőnek egyedi, senkiével össze nem téveszhető árnyalatot adnak. Hogy ez tényleg így van-e, arról legfeljebb exkluzív halottgyémánt-nézegető partijain győződhet meg a célközönség, amit már az Algordanza árai is erősen megszűrnek – egy-egy ilyen emlékkő ára 5000-18000 euró közt mozog.

Nyitókép: Pixabay.com CC0


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?