A kliencvenes évek internetes anarchistáinak egyik régi álmából lett startup: indul a Lust, az anonim, kriptopénzes callgirl közvetítő startup. De egyáltalán lehet ilyet?
A kilencvenes évek egyik nagy vitája Bill Clinton amerikai elnök és a kriptoanarchisták és hagyományosabb digitális jogvédők között zajlott. Clinton kormánya szeretett volna beépíteni a digitális távközlési eszközökbe egy Clipper nevű titkosítóchipet. A chipen tárolt kulcshoz azonban nem csak a készülék gazdája, hanem a titkosszolgálatok is hozzáfértek volna. Olyan ez, mintha minden bejárati ajtóhoz kulcsa lenne a lakás tulajdonosának és az államnak.
A terve ellenzői egyrészt azzal érveltek, hogy nem bíznak annyira az államban, hogy ez jó ötletnek tűnjön. Másrészt pedig azzal, hogy az ilyen jellegű titkok nem szoktak titokban maradni. Mihelyt a Clippert feltörik, onnantól kezdve már három félnek lesz meg a kód: a tulajdonosnak, a hatóságoknak és a bűnözőknek. A vitában felbukkantak az extrémebb álláspontok is, ezek voltak a kriptoanarchisták. Timothy C. May az Intel kutatója és ismert cypherpunk író amellett állt ki kiáltványaiban, hogy az állam által feltörhetetlen titkosítás megváltoztatja a társadalmat, lehetővé téve a legális drogpiacok, lebuktathatatlan prostitúció és titokban felbérelhető bérgyilkosok világának kialakulását. May szerint a szabadabb világ kívánatosabb, még ha a fentieket is hozza magával, mint az állami megfigyeléstől terhes.
Mi köze van ennek a mához?
A Clipper chip ötlete megbukott a tiltakozásokon. Bill Clinton a furcsa, szaxofonozó elnökként vonult be a történelembe, akinek egy félrelépése majdnem az állásába került. 2001. szeptembere után kiépült egy erős megfigyelő állam, ugyanakkor a titkosítási eszközök is egyre jobbá váltak.
No Title
No Description
A Tor-hálózatán először a Silk Road drogpiac jelent meg, majd mikor azt lekapcsolták, újak léptek a helyére. May további jóslatai azonban nem kezdtek valóra vállni. Egészen mostanáig, amikor megjelent egy Lust nevű új vállalkozás, amely épp ICO-ra készül az Ethereum hálózatán. Aki a névből nem találta volna ki, annak az új szolgáltatás oldala gyorsan elárulja, hogy
a Lust egy decentralizált piaca a szexuális szolgáltatásoknak, amely a Föld minden lakójának lehetővé szeretné tenni, hogy anonim módon megtalálja a tökéletes szexpartnert.
A világjobbító hangulat végigvonul a szövegen, de a piac szó jelenléte szerencsére gyorsan lebuktatja, hogy alapvetően mégis csak egy titkosítással és kriptovalutával felütött callgirl szolgáltatás, amiben a stricit lecserélték egy okosszerződésre.
A szexmunka megítéléséről szóló vitának még az ismertetésébe se szeretnénk belemenni. A témát nálunk jobban ismerők sem értenek mindenben egyet. Akit mélyebben érdekel, az Élet és Irodalomban Betlen Anna és Sárosi Péter vitáját érdemes elolvasni.
Most még csak kicsire lő a Lust
Ami viszont a prostitúció fintech oldalát illet, a Lust alapítói meg vannak győződve arról, hogy a szolgáltatásuk a világ minden pontján legális lesz. Emiatt tíz nap múlva el is indítják az első tokenkibocsátást. A cégnek vezetősége is van: a vezérigazgató az új figurának tűnő Adrian Schmeling, a vezető technológusuk a Yelp alapításában is benne lévő, most az Affirm nevű fintechet igazgató Max Levchin.
A Lust most csak 200 ezer dolláros piaci kapitalizációt akar elérni. Októberben azonban újabb tokenkibocsátást terveznek, és akkorra már milliós bevételre számítanak. Addigra valószínűleg az is kiderül, mit szólnak a hatóságok az ötletükhöz.
Szólj hozzá