Az úr 2019. éve az, amelyikben még mindig bizonygatni kell, hogy az emberek vágynak valamiféle magánéletre. A Szilícium-völgyi cégek remekül fizetett vezérigazgatói egy ideje szívesen mondják kamerába, hogy az emberek nem akarnak magánéletet vagy legalábbis nem úgy. A Facebook és a Cambridge Analytica botránya után csak változott a szélirány. Mark Zuckerberg lassan már sunnyogópályán kénytelen járni, nehogy beidézzék egy kongresszusi vizsgálóbizottság elé.
Ennél fintechebb, de a fenti szélváltozáshoz kapcsolódik, hogy egy aktivista felhasználó nekiesett a Venmo pénzküldőnek. A Venmo egészen mostanáig ragaszkodott ahhoz, hogy alapbeállításként elhíresztelheti, hogy ki, kinek, milyen üzenettel küldött pénzt. Emögött leginkább az állt, hogy jó reklám a szolgáltatásnak, ha látják, hogy mások is használják.
Most azonban Dan Salmon, egy amerikai informatika szakos egyetemista lementette a szogáltatatásból hétmillió publikus tranzkció adatait. Ezzel csupán annyi volt a célja, hogy jelezze, ezt meg lehet tenni. Tavaly digitális polgárjogi aktivisták százmilliónyi tranzakció adatait hívták le, de ez is kevés volt ahhoz, hogy bekerüljenek a hírekbe.
Salmon arra akar rámutatni, hogy semmi sem változott. Aki tavaly 207 millió tranzakció adatait megszerezhette, az ma is játszva hozzájut ennyihez. Salmon arra akarja rávenni a felhasználókat, hogy állítsák privátra a tranzakciókat tartalmazó hírfolyamukat. Önmagában egy fizetési történet talán nem izgalmas, hacsak nem az adott államban még illegális drogokért fizetnek vele. De több más nyilvános adatbázissal keresztreferálva hasznos profil építhető belőle.
A Venmo valamennyit szigorított az adatok hozzáréfésén, de Salmon még így is percenként negyven tranzakció adatait gyűjti be. Ez azt jelenti, hogy napi 57 ezer 600 tranzakció adatait lehet begyűjteni. Ami gyorsnak nem mondható, de még így is megkapó mennyiséget jelent.
Szólj hozzá