A magyar fintech sandboxba csak az elképzelhetetlenül gazdag és nagyon ráérős fintechek tudnának bekerülni. Ilyen startup azonban jóformán nincs is.

Nagyon biztonságos és üres sandbox (Fotó: F Delventhal CC-BY)

Folytatjuk Magyarország Fintech Stratégiájának megfejtését Bürger Dórával, a RowanHill Digital szakértőjével. A héten arról beszélgettünk, miért nem teljesíti a feladatát a Magyar Nemzeti Bank fintech sandboxa.

A sandboxok – magyarul: homokozók – olyan tesztelésre lehetőséget adó programok, ahol a fintechek a szabályozásnak való megfelelést és a piaci alkalmasságot is vizsgálhatják szakértő segítség és lazább szabályok mellett. Egy-egy ilyen programban való részvétel csupán pár száz ügyfél kezelését teszi lehetővé, de a kizárólag kockás papíron, personákban és whitepaperekben létező feltételezett ügyfelek és a maréknyi valódi ügyfél közti különbség így is óriási.

Míg az MNB rendszeresen ad ki jelentéseket, azt egyelőre nem hozták nyilvánosságra, hány fintech csatlakozott a regulatory sandboxhoz. Bürger Dóra szerint a szám nem lehet jelentős, ami abból következik, hogy az MNB homokozója csak a Nemzeti Bank által hozott szabályok alól adhat felmentést. A pénzügyi szolgáltatóknak azonban több szabályozásnak kell megfelelniük. A sandboxhoz való csatlakozáshoz regisztrált pénzforgalmi szolgáltatónak kell lenni Magyarországon. Ez viszont tartalmazza az 50 millió forintos tőkekövetelményt, aminek a fintech startupok rendre nem tudnak megfelelni. Még az innovatív fizetési szolgáltatást nyújtó (PISP) cégek 15 milliós tőkekövetelménye is drága. Összehasonlításként, a brit szabályozó öt kérdést állít a startupok elé, amelyeket megválaszolva maguk is eldönthetik, hogy van-e helyük a sandboxban és van-e szükségük rá. Ezek egyike, hogy tesztre kész-e a termék vagy hogy hajt-e bármilyen hasznot az ügyfeleknek.

A tőkehiány mellett az is problémát okoz – mondja Bürger Dóra – hogy a procedúra hosszú és drága. Más sandboxok úgy üzemelnek, hogy minél fájdalommentesebben és gyorsabban be tudjanak kerülni a fintech startupok a homokozóba. A brit vagy például az arizonai szabályozó teljes felmentést adhat a szabályoknak való megfelelés alól, így akár a pénzügyi regisztrációval nem rendelkező, technológiai hátterű cégek is gyorsan bekerülhetnek. Itthon azonban a Pénzügyminisztérium, az ITM és az MNB között elveszett a téma, hiába rendelkezett a jegybank jó tervekkel.

A Magyar Nemzeti Bank tagja azonban a nemzetközi GFIN sandboxnak. A nemzetközi piacra lépésben tehát hatékonyabb segítséget tud nyújtani, mint a magyar piac tesztelésében – mondta Bürger. A szakértő szerint érződik, hogy a jegybank elkötelezett, dolgozik a kormányzati szereplők maga mellé állításán, de nagy szabályozói ellenállást kell legyőznie.

A magyar sandbox helyzete még így sem a legrosszabb a régióban. Lengyelországban megtörtént például, hogy egy szabályozási és piaci tesztelést is lehetővé tévő fintech homokozó tervét remekül kidolgozták, bejelentették 2018. őszén. Majd a digitalizációért felelős vezető lecserélésével az egész terv a fiókba került. A munka előröl kezdődik várhatóan, mert míg az eddigi vezető Artur Granicki a megengedő brit modellt vette alapul, addig a területet most vezető Magdalena Borowik a szigorúbban szabályozott, német megközelítést tartja jónak. Ha elindul, a piaci szereplőket és a szabályozót is bevonó, az üzleti hátteret is megvizsgáló homokozó érdekes kísérlet lett volna.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?