Trollgyáraktól álhírügynökségekig sokan régóta termelik a kártékony kontentet, bár eddig legalább biztosak lehettünk benne, hogy rendes humán alkalmazott csinálja, többnyire pénzért. A gépi tanulás viszont az utóbbi egy-két évben szintet lépett, így a Photoshop utáni korban lassan elmondható, hogy a mesterséges intelligencia nem mesterséges valóságot hoz létre, hanem a valódit torzítja – az „uncanny valley”-hatás (nagyjából az, amikor az android tarkóján észrevesszük a panelt, azaz a „majdnem emberi” ijesztőbb, mint a láthatóan művi dolog) eltűnőben, a net korlátlan adatmennyiségére ráeresztett önfejlesztő algoritmusok elérték azt a szintet, ahol a termékeiket nehéz megkülönböztetni az igazitól (bár az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy Eliza, a világ első chatbotja már 1966-ban átverte a laikus közönséget, vagyis elhitette, hogy ember).
Az olyan alkalmazások, mint a Prisma (a Google Deep Dreams-ének terméke) legfeljebb művészi játszadozások, egy-egy híres festő stílusát applikálják a felhasználó képeire. Az Adobe-nál a Project Puppetron rajzfilmet csinál a házi videókból, de innen már nem olyan nagy lépés, hogy mérsékelten kedvelt szomszédunk fejét tegyük egy pornófilmsztár helyére, az eredményt pedig feltöltsük valamely népszerű megosztóra (az amerikai felnőttipar szereplői már mocorognak is efféle plágiumok miatt).
A Lyrebird hangszintetizátor-startupjának hála már mindenkinek volt szerencséje hamisított Trump-beszédekhez, ahol az elnök egyelőre példás önuralommal a Lyrebird dícséretét zengi, de csak egy vicces kedvű felhasználón múlik, hogy bejelentse a következő világháborút (hogy ennek milyen hatása lehet, azt már Orson Welles bemutatta a múlt században rádión, pedig ott nem holmi észak-koreai komcsikról volt szó, hanem marslakókról).
Szöveget előállítani képnél jóval egyszerűbb, és ha nem túl hosszú, lehetetlen eldönteni, hogy a 2 soros lehúzást vagy lelkendezést a szomszéd étteremről tényleg egy vendég vagy MI csinálta-e. Yuanshun Yao, az Univerity of Chicago diákja ehhez írt programot, és tekintve, hogy egy-egy fake kritika az Amazonon vagy a Yelpen ma 10-50 dollárba kerül emberi bértollnokoktól, könnyen elképzelhető, hogy pár éven belül térdig járunk az álértékelésekben. Az ellenőrizetlen kontent áradatával a humán felügyelet már ma sem tud lépést tartani (a YouTube-nál és a Facebookon is gépi cenzorok dolgoznak), és ha ezt még párszor meghatványozzuk az elszabadult MI-k generálta anyaggal, az eredmény ijesztő. Az elképesztő adatmennyiséggel alighanem csak újabb mesterséges keresők segítségével lehet majd elbírni, az ember, mindeme csodák létrehozója pedig csak pislog, majd megunja, és rákattint a leglájkoltabb linkre.
Szólj hozzá