Lényeges hírt hagytunk ki, ezért most egyrészt önkritikát gyakorlunk, másrészt pótoljuk. Kriptobefektetők egy csoportja vett egy egytonnás wolframkockát.

(Fotó: Alchemist-hp // Free Art Licence)

A wolfram nagyon érdekes anyag. Nem csak azért, mert a hagyományos izzókban egy wolframszál található. Hanem azért is, mert ár-sűrűség arányban az egyik legkedvezőbb arányú fém. Magyarul, ha az ember egy kicsinek tűnő fémkockát akar az asztalán tartani, amit amúgy jelentős erőfeszítést igényel megemelni, akkor wolframot vesz.

Kevésbé kedvező dolog, hogy wolframot aggályos területeken bányásznak. A világ készleteinek több mint fele Kínában található, jelentős mennyiség van Kanadában, de olcsón a Kongói Demokratikus Köztársaságból lehet beszerezni. Ez az állam azonban kongóibb, mint demokratikus vagy köztársaság, de most talán kifelé másznak több évtizedes problémáikból.

A kriptobefektetők által megvett 907 kilós wolframkocka 250 ezer dollárba került. Ez az amerikai Illinois államban működő Midwest Tungsten Service nevű cég által gyártott legnagyobb kocka. Az értékét azonban nem ez adja, hanem az, hogy kriptós körökben régi mém az egy tonnás kocka beszerzése. A wolfram 1,7-szer nehezebb az eleve nem könnyű ólomnál, így az egy tonnányi súly is belefér egy 38*38*38 centiméteres kockába. Már csak egy íróasztal kell alá, ami nem rogy össze egy tonna súly alatt.

A mém megteremtett egy viccet, ami pedig valós termékké vált. Így lehet az, hogy van egy befektetői csoport, ami most rendelkezik durván egy tonna wolframmal, amivel valójában nincsenek terveik. Viszont tudják magukról, hogy birtokolnak valamit, ami a fizikai tulajdonságai miatt menő. Olyan jószág ez, mint az NFT, csak épp a vásárló valami rendkívüli módon fizikai meghatározottságú dolog birtokába jut. A kényelmetlenséget ráadásul megússza: a gyártó cég tárolja neki az értelmetlen fémkockát, és kedvére elmehet megnézni. Még az is meg van határozva, hogy hány alkalommal (évi egy), és milyen régen kell birtokolni (12 hét) ahhoz, hogy élni lehessen a megtekintési joggal.

Végül pedig, ha a tulajdonos úgy dönt, hogy nem egy NFT-sített wolframkocka birtokosa akar lenni, akkor elpusztíthatja az NFT-t. Ebben az esetben a gyártó cég egyeztetés után kiszállítja neki a tonnányi fémet, aztán onnantól kezelje maga. Egyértelműnek tűnik, hogy ebben az üzletben kockagyártónak jó lenni.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?