Nagyon nem európai dolog, de halottak napján nem csak azokra a szeretteinkre lehet gondolni, akik már elhunytak. Legalább ennyire fontos a digitális világban arra gondolni, hogy mi lesz az adatainkkal

Nagyon nem európai dolog, de halottak napján nem csak azokra a szeretteinkre lehet gondolni, akik már elhunytak. Legalább ennyire fontos a digitális világban arra gondolni, hogy mi lesz az adatainkkal, szolgáltatásainkkal, ha meghalunk.

(Fotó: Eric Huybrechts / CC-BY)
(Fotó: Eric Huybrechts / CC-BY)
(fotó: Eric Huybrechts / CC-BY)

Legelső lépésként nyissatok egy jelszófájlt. Az Apple gépeknek van saját jelszótárolója, a legtöbb védelmi szoftvercsomag hoz ilyet magával, és az ingyenesen letölthető KeePass is remek megoldás lehet. Ezekben a szoftverekben az a közös, hogy egy telefonkönyvre emlékeztető adatbázisban elmenthetjük a különböző jelszavainkat. A fájl jelszóval nyílik, így ha ellopják, a támadók nem jutnak hozzá a benne tárolt információkhoz.

A jelszófájl előnye – amellett, hogy a gyenge, de megjegyezhető jelszavak helyett lehetővé teszi a hosszú, biztonságos kódok használatát – hogy egy kódot kell valahogyan örökül hagynunk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor halotti anyakönyvi kivonatokkal, azok fordításaival és hosszú ügyfészolgálati levelezéssel férnek csak hozzá egykori netes fiókjainkhoz. Ráadásul, ahogy azt tavalyi cikkünkben megírtuk, a netes szolgáltatók egy része a fióktulajdonos halála esetén nem adja át a belépéshez szükséges jelszót, csupán emlékoldallá alakítja át a lapot. Így tesz például a Facebook. Még sarkosabb a Steam digitális játékbolt hozzáállása, amely szerint egy fiók egy élő személyhez tartozik, így a digitálisan megvett játékokat nem lehet örökül hagyni.

A jelszavak összegyűjtése után még két dolgot kell végiggondolni. Az egyik, hogy hogyan juttatjuk el a jelszavakat az örökösünknek. A Google ugyan ajánl egy inaktív fiók értesítő nevű szolgáltatást, de ez negyed évvel az utolsó belépés után élesedik. A másik megoldás, ha valakit előveszünk a családból, és a kezébe nyomjuk a jelszavak elérési módját leíró dokumentumot.

Az ujjlenyomatolvasó még gondot okozhat

A másik fontos kérdés annak a kitalálása, hogy milyen adatok vannak hozzánk kötve. Ujjlenyomat nyitja a telefonunkat, amin a kétfaktoros azonosítást használó oldalak kódgenerátor fut, vagy amire az sms érkezik? Tudják a szeretteink a jelszavunkat a gépünkhöz? Mik azok a könyvtárak, amelyek jobb lenne, ha eltűnnének, mielőtt hozzáférnek a gépünkhöz, és kit lehet erre megkérni?

Mivel a jelszófájl előbb-utóbb úgyis tele lesz egyszer használatos online bolti regisztrációkkal, kajakiszállítós cégek jelszavaival és más értéktelen adatokkal, végül érdemes egy listát is írni a fontos fiókokról. Mi legyen az Instagrammal, elbúcsúzzon az örökösünk a facebookos barátoktól, zárja le vagy törölje a Twittert? Elsőre talán morbid mindezeket alaposan végiggondolni, egy mentségünk mégis van rá. Ugyanezeket a lépéseket, ugyanezeket az oldalakat kell végiglátogatni akkor is, ha kiszivárgott a jelszavunk egy hackertámadás során. Így már nem önmagunk temetése a folyamat, hanem egy egészséges biztonsági rendszer felépítése.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?