A dotkom lufi és az Y2K-félelem előtt volt pár év, amikor minden fura ötletet meg lehetett valósítani. Így került netbank arra gépre, amin többnyire a Super Mario futott.
Az ősidőkben, amit most az egyszerűség kedvéért a kilencvenes éveknek hívunk – ha a Spice Girlsre gondoltok, nem lőttök mellé – egészen vicces internetes ötletek születtek. Nem volt még kitalálva, hogyan kell a böngészőt használva vásárolni, hogyan néz ki egy internetes bank, képlékeny volt az egész. Ebben a csodás korban találta ki egy kanadai cég a Super Nintendo kazettába épített netbankot, amit a lenti videó mutat be.
A Nintendót rá lehetett kötni az internetre, volt beépített modemje, ami rendkívül előremutató dolognak számított 1998-ban. A Sega Dreamcastjába külön lehetett modemes kiegészítőt rakni, és még a jóval később érkezdő Sony Playstation 2-nek sem az online kapcsolat volt az erőssége. A hálózati játék a PC-sek kiváltsága volt, és nekik sem ment egyszerűen.
A TranDirect Holdings becsületére legyen mondva, az ötlet nem volt teljes hülyeség. Az amerikai háztartások hatvan százaléka nem rendelkezett személyi számítógéppel, a Nintendo pedig olcsóbb eszköznek számított. És ha már úgyis online volt az eszköz, a bankolási lehetőséghez hozzácsaptak egy e-mail szolgáltatást is, ami a felmérések szerint a legnépszerűbb internetes szolgáltatás volt.
A felsorolt előnyök ellenére az ősfintech ötlet természtesen megbukott. Ma izgalmasabb azon csodálkozni, hogy
- micsoda megoldásokat kellett alkalmazni a PC-k elterjedéséig
- úristen, milyen liftzene szól a videó alatt.
Szólj hozzá