Az eurozóna lakossága szereti a pénzét, ragaszkodik hozzá, de ez nem jelenti azt, hogy a kerítés is kolbászból van, vagy hogy nincsenek nagy problémái a monetáris uniónak.

Az eurozóna lakossága szereti a pénzét, ragaszkodik hozzá, de ez nem jelenti azt, hogy a kerítés is kolbászból van, vagy hogy nincsenek nagy problémái a monetáris uniónak.

Régi találmány a pénz,
ideje újítani rajta (Mathias Pastwa / Flickr CC-BY-ND)
(fotó: Mathias Pastwa / Flickr CC-BY-ND)

Boldog, boldog, boldog születésnapot, euró! Nehéz eldönteni, hogy az Alma együttes pom-pom-pomozós dalát vagy a Halász Judit által énekelt klasszikusabb köszöntő dalt kell berakni ma. De ez mindegy is.

1999. január elsején 11 ország részvételével kezdődött el Európa nagy kísérlete. Az első három évben csak a valutaárfolyamok rögzítése történt meg, 2002-ben viszont megjelentek az eurós bankjegyek és fémpénzek is. Azóta pedig további nyolc ország csatlakozott az eurozónához, ami durván az északi sarkkörtől a baktérítőnél is délebbi területekig terjed. (Az utóbbit mondjuk az teszi lehetővé, hogy a franciák ott ragadtak olyan déltengeri szigeteken, mint Réunion meg Kerguelen.)

A Financial Times szülinapi cikke szerint egyértelmű siker az euró az alapján, hogy mennyire elfogadott és mennyien támogatják. Az eurozóna lakosságának háromnegyede szereti a közös pénzt. Ez 2004 óta a legmagasabb támogatottsági arány, és azt a látszatot kelti, hogy az euróval szembeni ellenérzések el is tűntek.

Ráadásul az euró vitathatatlanul globális fizetőszköz. Ez az a cél, amit például a jüan egyelőre nem tudott elérni, bármennyire szeretné is Kína. A globális fizetési tranzakciók 36 százaléka euróban történik, a központi bankok valutatartalékainak 20 százaléka van euróban. A pénzt a mindennapokban 340 millióan használják az eurozónában, és további 175 millióan azon kívül. És a pénzt használók 38 százaléka nem is ismert más nemzeti valutát korábban.

A 2008-as válság után új intézmények jöttek létre az eurozóna egybentartására, de az egyes országok gazdasági teljesítménye erősen széttartó. Emiatt a közös valuta miatt a déli államok helyzete a legjobb indulattal sem komfortos. A mély pénzügyi integráció sem valósult meg, így a kisebb bankok helyzete erősen ki van téve az országuk gazdasági helyzetének. Az eurozóna valamivel válságállóbb, mint 2008-ban volt, de még most, húsz évvel a létrehozása után is erősen folyamatban lévő munka az euró kitalálása.

Az utóbbit az európai politikusok is érzik: idén nem használnak olyan nagy szavakat a politikai egység szimbólumairól, mint az euró tizedik születésnapján, a válság beütése előtti pillanatokban. A FT-nek azonban egy karcosabb véleménycikkben van pár ötlete, hogy mit kellene azonnal megcsinálni Európa vezetőinek ahhoz, hogy például egy olasz bankválság ne járjon rémálomszerű következményekkel.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?