Ha elhisszük azt a közkeletű bölcsességet – érdemes előtte végiggondolni, mert nem tökéletes az analógia -, hogy az adat az új olaj, akkor 2019 annak az éve volt, amikor rendkívül sok cső tört el.
Megszokottá, már-már unalmassá vált az adatvesztés. Lassan hírt sem ér, ha pármillió ügyfél személyes adatainak lába kél. Pusztán a nagyságrendek érzékeltetése miatt: a Capital One pénzügyi szolgáltatócégtől 106 millió ügyfél adatait vitték el, a Desjardins-től 2,9 millió ügyfélét, a First American Corporation biztosítócégtől 885 millió ügyfélét. Ezek csak a 2019-es év nagyobb adatvesztései, amelyben pénzügyi cégek voltak érintettek.
A megelőző években pedig ott van például az amerikai Equifax hitelminősítő által elhagyott 143 millió rekord. Ezek mellet pedig a technológiai cégektől, kormányszervektől és szórakoztatóipari cégektől is ömlik kifelé az adat. A korábban példátlannak számító 500 millió ügyfelet érintő szivárgásból az elmúlt öt évben három is volt: a Facebooktól, a Yahootól és a Marriott hotellánctól vittek el támadók ennyi adatot.
Az adatvesztések okozta bizonytalanságnak van ellenszeret. Több szervezet, köztük a Mozilla is, nyújt olyan szolgáltatás, amely figyelmezteti a felhasználókat, ha a jelszavuk kiszivároghatott. Emellett az egyre profibb csalásmegelőző szűrőszoftverek is segítenek, amelyek a pénzügyi szolgáltatók oldalán tudják csökkenteni a visszaéléseket. Mindezek mellett nem tűnik tarthatónak az adatvesztések mostani mértéke. Ami idén a gyakorlat volt, az a jövő évek kihívása.
Szólj hozzá