A GDPR nem csak az adatok védelméről szól

Remek ítéletet ásott elő a Twitter az idő kútjából. Olyat, amiben hagyományos értelemben vett bűncselekmény ugyan nincs, de mégis nagyon érdekes, nagyon fintech és rendkívül tanulságos.

A brüsszeli fellebbviteli bíróság 2019 tavaszán hozott ítéletet a neve elhallgatását kérő XY ügyében. Az ítélet anonimizálása miatt azt sem tudjuk, hogy melyik bank volt a felperes, de mindez lényegtelen. A fontos adatok ugyanis a rendelkezésünkre állnak.

Van, hogy egy ékezet okoz problémát

Távolról kell kezdenünk a sztorit, de minden a helyére fog kerülni. Az írás – technológiai értelemben legalább is – nem csak betűkből áll. Alkalmazunk még olyan diakritikus jelnek nevezett jeleket, amelyek módosítják az egyes betűkhöz tartozó hang ejtését. Az e-ből é lesz, az o-ból ó. Ez egy éles ékezet. Az ö betűnkön feltűnő két pontot trémának hívják, az ő-n kettős éles ékezet található. (A magyaron kívül ez csak a csuvasban található meg.)

Minél régebbi egy számítógépes rendszer, annál valószínűbb, hogy nem tud minden ékezetet kezelni. Még ma sem száz százalékos a Unicode nevű betűkódolási rendszer, de a megelőző kódlapokhoz képest űrtudomány, amire képes.

Perre megy az ügyfél

XY pedig azt akarta elérni a bankjánál, hogy úgy szerepeljen a neve a számláján is, ahogy azt írni kell. Érvelésében a GDPR adatvédelmi szabályozásra hivatkozott, amely szerint a név személyes adatnak számít, és az adat alanya többek között arról is rendelkezhet, hogy a hibás adatait javítsák – írja az ügyet összefoglaló GDPRHub.

A bank arra hivatkozott, hogy az akkori számítógépes rendszere egyszerűen nem képes kezelni az XY nevében szereplő diakritikus jeleket. Amikor pedig az adatvédelmi hatóság utasította őket a GDPR értelmében, hogy javítsák az adatokat, fellebbezte. Közben a banknál zajlott a számítógépes rendszer frissítése egy olyanra, ami nem csak az ötvenes évekből a nagygépes rendszereken megmaradt szövegkódolás volt elérhető. Így ha szerencséjük lett volna, a probléma megoldja magát, míg a fellebbezés tart.

A fellebbezés során a bank azzal érvelt, hogy nem kötelezhető arra, hogy az ügyfél nevét a megfelelő mellékjelekkel írja le. És hogy a csupa nagybetűvel írt név nem számít személyes adatnak. A brüsszeli fellebbviteli bíróság az adatvédelmi hatóság jogértelmezésével értett egyet. Még azt is kimondták, hogy 2019-ben egy banktól elvárható, hogy le tudja írni az ügyfeleinek a nevét.