Az insurtech megoldásoknak többnyire a pozitív oldalairól hallottunk. Használatarányos casco, könnyen megköthető utasbiztosítás és hasonlók. A Jalopnik amerikai autóipari szaklap egy másfajta összekapcsolódásra hívta fel a figyelmet.
Az amerikai közszolgálati rádió, az NPR, szólaltatott meg egy tinédzsert, Frankie Cookot, akit nem láttak el az első sürgősségi osztályon, ahová bevitték. A probléma az volt, hogy ez az osztály nem minden autóbiztosítóval áll kapcsolatban, és mivel elképzelhető, hogy a baleset esetén a számlát az autóbiztosítón keresztül intézik majd, rutinból elküldték a fiatalt egy másik kórházba.
A másik kórházban két CT-vizsgálatot elvégeztek Frankie-n, felírtak neki Tylenol fájdalomcsillapítót és azt javasolták, hogy ágynyugalomban pihenjen egy ideig. Ez a diagnózis 17 ezer dollárjába, azaz hétmillió forintjába került a családnak. Legalább is ez a szám állt először a számlán. Tizenhat hónap pereskedés után sikerült egyrészt a dupla ellátást – ne menjünk bele abba, hogy az első helyen valójában nem látták el a sérültet – eltüntetni, a család egészségbiztosítója pedig a számlák egy részét állta. Így a fájdalomcsillapító, a CT és az ágynyugalom már csak 440 ezer forintba került.
A rendszer fontos jellemzője, hogy leginkább az Egyesült Államokban működik. Az a fajta, általános társadalombiztosítás nélküli, magán egészségbiztosításokra támaszkodó rendszer tartja fenn, ami például Magyarországon nincsen. Így nem is merül fel, hogy az óvatlanul vezető sofőrt csak drágábban látnák el a kórházban.
Az eset azonban felvet további kérdéseket. Ha a használatarányos, sőt a vezetési gyakorlat, az autó szenzoros adatai alapján korrigált biztosítások elterjednek, annak milyen hatása lesz az egészségbiztosításokra? Drágább lesz-e a fájdalomcsillapító a gyorshajtónak, mint a nyugodt, tapasztalt sofőrnek?
Szólj hozzá