A brit digitális neobank, a Monzo lehúzta a rolót a Brexit ellen szónokoló Gina Miller politikai pártjának üzleti bankszámlája előtt.
Az első körben Miller kispályásnak érezhette magát, ugyanis senki sem szólt neki, hogy miért került kulcs alá a pénztárcája. Később azonban a bank feltárta kártyáit: a politikai pártoknak álmodniuk sem szabad arról, hogy üzleti számlát nyissanak a Monzónál.
Az egész malőr ott kezdődött, hogy a Monzo eredetileg nem politikai pártként tartotta nyilván Miller számláját. Amint a tévedést észrevették és orvosolták, szóltak az ügyfélnek, hogy a számláját be kell fagyasztani. A bank elismerte, hogy ez a húzásuk az ügyfél számára valószínűleg nem volt szimpatikus, és ezért bocsánatot kértek. Még mindig rejtély azonban, hogy miért nem tartották nyilván a számlát eredetileg is pártként.
Ez az eset a „debanking”, azaz a bankszolgáltatásoktól való megfosztás újabb példája, bár a körülmények különböznek a pár napja zajló Nigel Farage botránytól. A Coutts, melyet a NatWest birtokol, Farage személyes számláját politikai nézetei miatt fagyasztotta be. A Coutts és a NatWest vezérigazgatói az elmúlt néhány napban mind lemondottak.
A „debanking” a pénzügyi szektorban viszonylag új terminus, melynek jelentése, hogy egy bank vagy más pénzügyi intézmény felbontja az üzleti kapcsolatot egy ügyféllel. Ez a gyakorlat sokféle ok miatt előfordulhat, és a pénzügyi intézmények gyakran használják kockázatkezelési eszközként. A politikusoknak és pártoknak gyakran macerás a hozzáférés a pénzügyi szolgáltatásokhoz. Ennek részben oka a politikailag kockázatos személyekre vonatkozó szabályozás, amely nagyobb kockázatként tekint ezekre az egyénekre.
Miller esete bár eltér, mert az összevisszaság miatt rosszul kategorizált üzleti számláról van szó, az eset rámutat a politikai közösségek számlanyitási nehézségeire.
Szólj hozzá