Az egyérintéses mobilfizetés ugyanolyan biztonságos, mint ha az érintőkártyánkkal fizetnénk.
A digitális jószágok esetében nehéz néha felfogni, hogy azok hogyan és hány példányban léteznek. Ezzel a zeneipar is hosszan küzdött, majd nem sikerült elmagyarázniuk, hogy a zeneszámok másolása hogyan lenne lopás, ha csak egy fájlból készül egy újabb példány.
A zeneipar végül megtalálta a saját megoldását. Akadnak oldalak, ahol digitális zenét lehet venni azzal a tudattal, hogy a zenésznél köt ki a pénz jó része. A Spotifyon vagy a Google Play Musicon pedig a világ összes zenéjéhez vásárolhatunk hozzáférést.
Hasonló problémával küzdenek a fizetési cégek is. Nem egyszerű elmagyarázni azt, hogy a bankkártya, ami évtizedeken keresztül egy plasztiklap volt a tárcánkban, hogyan változott át annyi mássá. Magyarországon is az volt a helyzet, hogy először a mágnescsíkos kártyák terjedtek el, majd – a világhoz képest viszonylag hamar – a biztonságosabb fizetést lehetővé tévő chip lett a fő adattároló. Majd szintén az elsők között a magyarországi bankkártyák alkalmassá váltak az egyérintéses fizetésre is. Mára már nem is nagyon kérdezik a boltok pénztárainál, hogy érintős-e kártya vagy sem.
A legbonyolultabb újítás azonban a mobilfizetés bevezetése volt. Míg a fenti esetekben a kártyából továbbra is egy példány volt, ami új funkciókkal bővült, a mobilos használat során bonyolultabb az eljárás. Nem a tárcánkban lévő kártya száma kerül be a mobilba, ha virtualizálunk egy fizikai bankkártyát, hanem a Mastercard egy teljesen új, csak digitálisan létező kártyát generál. A telefon nem tárol személyes adatot vagy a valós kártya adatait. Egyedül az kerül be a mobilon futó tárcába, hogy a telefon alkalmas vásárlások lebonyolítására. Minden lényeges információ a felhőben tárolódik.
Szólj hozzá