A zsarolóvírusok léte régi történet. Amikor először felbukkantak, nem is sejtettük, hogy még évekkel később is foglalkozni kell velük. Ezek a kártevők a gépre jutva titkosítják a legfontosabb adatainkat, törlik az eredeti fájlokat, majd jelzik, hogy egy közepes összeg fejében visszaadnák az adatokat.
A ProPublica nyomozós cikke szerint a zsarolóvírusokat fenntartó egyik tényező, hogy a biztosítók szeretik kifizetni a váltságdíjat. Miért? Mert olcsóbb elutalni egy maréknyi bitcoint, mint szakembereket hívni, hogy próbálják feltörni a hackerek által használt titkosítást. Viszont ez a viselkedés egyszerűvé és jövedelmezővé teszi a zsarolóvírusos támadásokat. Emellett pedig eladja a kiberkárok elleni biztosítást. Rosszul csupán azok járnak, akiknek nincs biztosításuk, szóval a többség.
A lap azt is hozzáteszi, hogy az Egyesült Államokban mára 7-8 milliárd dolláros üzlet a kiberbiztosítások forgalmazása. És emellett a tavalyi évben több nagy célpontot is megtaláltak a hackerek. Baltimore és Atlanta is megbénult egy ideig, míg sikerült visszaszerezniük az uralmat az adataik felett. Idén augusztusban pedig 22 texasi önkormányzat küzd épp a hackerekkel, hogy ne kelljen több millió dollárt kifizetniük a támadóknak.
A váltságdíj kifizetése nem mindig a legcélszerűbb megoldás, de ez csak utólag derül ki. A cikk idéz egy olyan esetet is, amikor a hacker által adott kód nem működött. Így végül a biztosítónak ki kellett fizetnie azokat a költségeket is – szakértők, adatmentés, kieső jövedelem – amelyeket meg akart spórolni a hacker feltételeinek elfogadásával. Az ügyben megszólaló szakértő, aki végül megoldotta ezt a helyzetet, nem is finomkodik:
„A kiberbiztosítás tartja életben a zsarolóvírusokat. Ez egy perverz viszony.”
Szólj hozzá