Nem a tesztelő barátai a felhasználók kényelméért dolgozó UX-szakemberek. Mit lehet írni egy olyan folyamatról, amit két lépésesre egyszerűsítettek, és szinte magától működik? Teszteltük az OTP mobilfizetését.

Forrás: OTP Simple
Forrás: OTP Simple

A folyamat úgy indul, mint a Mátrix pirulás jelenete: az ember egyik kezében egy bankkártya van, a másikban egy NFC-chippel rendelkező, legalább Android 4.4-es rendszert futtató mobiltelefon. A hasonlóság sajnos itt véget ér a bőrkabátos, foncsorozott szemüveges felszabadító hiányzik, mindenki magának digitalizálhatja a kártyáját. Ehhez csak fel kell vinni a Simple appba a bankkártyát, és amennyiben az egy OTP-s MasterCard kártya, úgy az app felajánlja, hogy engedélyezzük a mobilos fizetést.

Az engedélyezés nagyjából fél perce alatt rengeteg dolog játszódik le a háttérben. A bank háttérrendszer előállít egy virtuális kártyát, amely csak a mobilon létezik. Ennek más a száma és a lejárati dátuma. Ha valami csoda – vagy egy jól célzott mobilvírus – folytán rosszindulatú támadók bejutnának a telefonunkra, és el tudnák lopni a kódolva tárolt kártya adatait, azzal akkor sem mennének semmire.

Járulékos hatások: az ember gyorsan megtanula, milyen cég van a sarki pékség mögött
Járulékos hatások: az ember gyorsan megtanula, milyen cég van a sarki pékség mögött

Mivel a fenti sakkozást gépek végzik, emberi összetevője nincs a folyamatnak, így a kártya virtualizálása késő este is körülbelül fél perc. Amennyiben ez elkészült, csak azt kell beállítani az appban, hogy milyen kóddal akarjuk engedélyezni a fizetést. Ez lehet PIN, ujjlenyomat olvasó, vagy az a képernyőre rajzolt ábra, amivel amúgy is nyitjuk a telefont.

A fizetéshez két dolgot kell megtanulnunk. Egyik sem olyasmi, amit valaha tudni akartunk volna. Az első: hol van a telefonban az NFC-chip. Ez azért fontos, mert a mobilnak azt a részét kell odaértinteni a paypassos kártyákat is kezelő kártyaolvasóhoz. Szerencsére az NFCé-chip mibenlétével nem kell tisztában lenni, elég a tudásnak az a szintje is, hogy “így kell odaérinteni,mert így szokott működni.” A másik szükséges tudás pedig az, hogy az egyes terminálokhoz, hogyan lehet odatetriszezni a telefont. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél védettebbé próbálták tenni elhajló gumiszárnyakkal és fedőlapokkal a PIN-kód bevitelére használt billentyűzetet, annál kevésbé fér oda a telefon. A tesztünk egy hete alatt azonban nem találtunk olyan terminált, ahol ne működött volna a mobilos fizetés.

Aki kipróbálja, rákattan

És hogy milyen a fizetés maga? Gyors. Pont olyan, mint egy paypassos tranzakció, csak nem kártyát tartunk oda a terminálhoz, hanem egy kinyitott telefont. És a kártyával szemben a mobilon végig lehet nézni a megelőző vásárlásainkat. Még nincs az appban spórolós PFM-funkció, de le mernénk fogadni, hogy a közeljövőben bekerül.

Az OTP pedig büszke lehet arra, hogyan halad a bankkártyák digitalizációja. A bank közlése szerint az új funkció elérhetővé tételét követő 12 napban 9100 bankkártyát digitalizáltak a felhasználók. Még érdekesebb szám, hogy a 12 nap alatt 100 millió forint értékben vásároltak mobiljukkal az OTP-ügyfelek. A többség pedig nem csak egyszer próbálta ki a funkciót. A kártyájukat virtualizálók 79 százaléka többször vásárolt mobillal már.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?