(fotó: morebyless / Flickr CC-BY)
Az öngondoskodás különösen azért fontos, hogy az ember idős korára ne szoruljon az állami nyugdíjrendszerre. A központi rendszer fenntarthatósága eleve kérdéses hosszútávon. Az OTP öngondoskodási indexében ezért arra is rákérdeztek, hogy a nyugdíjcélú megtakarításokra hogyan gondolnak a magyarok.
A válaszadók bankkapcsolattal rendelkező, 18 és 70 év közé eső emberek voltak. Huszonöt százalékuk válaszolta azt, hogy szeretne havonta félretenni 71 éves koráig az időskori megélhetésére. 31 százalék nem vállalná ezt, 32 százalék pedig nem képes így takarékoskodni.
A nemmel válaszolók által adott magyarázatok tovább árnyalják a képet. 47 százalék szerint az állam emeljen nyugdíjat, ami a nyugdíjrendszer meg nem értésében gyökerező elvárás. 46 százalék szerint még messze van a nyugdíjaskor, 42 százalék szerint amúgy sem biztos, hogy megéri a nyugdíjaskor, illetve 41 százalék válaszolt a talányos „senki sem lát a jövőbe” mondattal. Illetve van olyan válasz is, 31 százalék említette, hogy „a sorsunkat nem mi határozzuk meg”.
Jól elkülöníthető módon megjelennek azok a válaszadók is, akik félretennének, de nincs miből. Negyvenhat százalék említi, hogy örül, ha egyáltalán félre tud tenni. 38 százalék takarékoskodik más, fontosabbnak vélt célra, és ugyanilyen arányban említik a nem tudna annyit félretenni, hogy az számítson.
A többség (65 százalék) fogalmaz úgy, hogy a pénzügyi helyzet hosszútávon kiszámíthatatlan. Csak 35 százalék gondolja kiszámíthatónak. A tisztességes időskor biztosítása pedig a válaszadók 74 százaléka szerint az állam feladata, 22 százaléka szerint az egyénen múlik, két százalék pedig a gyermekeitől várja, hogy ellássák.
A fenti helyzet a következő paradoxonná áll össze. A válaszadók 37 százaléka tervez nyugdíjból megélni, amit a 74 százalék szerint az állam feladata biztosítani, és a válaszadók 65 százaléka szerint nem lesz elég a megélhetéshez az állami nyugdíj.
Szólj hozzá