Nem ebből vesz az ember sarokházat, de milyen hitelminősítése lehet annak a cégnek, amelyik közel 400 éve pontosan fizet?

Fotó: Yale

Nem jár jól, aki így a hét végén friss hírekért jön ide hozzánk. Elmélázós szövegünk van csak. Úgy elmélázós, ahogy Thomas Pynchon A 49-es tétel kiáltása című regénye, ami a világon minden mellett a pénzügyekről és a Thurn und Taxis hercegi házáról és a 16. századi Európa – az egyszerűség kedvéért: Német-római Birodalom – első postaszolgálatáról is szól. Akinek kimaradt volna a könyv, ez Pynchon talán legegyszerűbben befogadható és legrövidebb szövege, de még így is akadnak benne brechti megszakítások. A magunk részéről nagyon ajánljuk. Ha valaki esetleg bonyolultnak találná, akkor olvasson a hétvégén Michael Lewist, mert ő is jó, ellenben ő nem próbál meg négy-ötszáz évet átfogni egy-egy könyvben.

De hogy a témára térjünk: a Yael Egyetem könyvtárában van egy 372 éves szerződés, amelyet Ledjik Bovendams nevű holland vízműcég bocsátott ki. A papír érdekessége, hogy egy úgynevezett örökjáradék-kötvény, ami addig fizet a kötvény birtokosának, amíg a kötvényben foglalt funkciót ellátja a cég. A Lekdijk Bovendams esetében ez egy csatornarendszer karbantartására vonatkozik.

Feltűnt volna, ha Hollandia egy részét elöntötte volna a víz. Ez alapján a hírek gyors szemrevételezésével is megállapíthatjuk, hogy a csatorna- és gátrendszer karbantartása a megtörtént. A cégek közben természetesen átalakultak egyszer, kétszer, de még van olyan vállalat, amely az ősei között ott tudja az eredeti vízügyi céget, amelynek kötvényt kellett kibocsátania, hogy finanszírozni tudja a gátak javítását.

The Centuries-Old Debt That’s Still Paying Interest

In the archives of Yale University, there’s a 367-year-old bond from the water authority of Lekdijk Bovendams, in the Netherlands. And it’s still paying inte…

Tom Scott videójában meg lehet nézni a kötvényt, illetve a Yale egy professzora elmondja azt is, mi a sztorija a holland vízügyi cégeknek. Azt is megnézhetjük, hogy a Yale 2003-ban vette meg a kötvényt, ami után 1976-ban vettek fel utoljára pénzt. Azóta évente felveszik az utána járó összeget.

Egy ok van, ami miatt nem annyira jó befektetés a Lekdijk Bovendams örökjáradék-kötvénye. Azon túl természetesen, hogy manapság nem lehet ilyesmihez hozzájutni. Illetve lehet, de gazdag amerikai egyetemnek kell lenni ahhoz, hogy megvegye az ember. A probléma a következő: az eredeti öt százalékos hozamot még a tizenhetedik században mérsékelték előbb 3,5 százalékra, majd pedig 2,5 százalékra. Most persze évenként kifizeti a 11,35 eurót. De hát milyen világ az, amikor egy 1648-ban kibocsátott kötvényben sem lehet bízni?


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?