A kriptovaluta fenntarthatósága körüli vita évek óta zajlik. Mivel a nemzetközi bankrendszernek és a fizetési szolgáltatók környezetterhelésének a fenntarthatóságai számai sem ismeretek, így ráadásul az sem valószínű, hogy a vita hamarosan véget érne. Az biztosnak tűnt eddig is, hogy a kriptovaluták esetén kevesebb használóra esik a bányászati eljárások miatt több energiafogyasztás.
A Resources, Conservation and Recycling című tudományos folyóiratban megjelent publikáció szerint eddig azzal nem is számoltunk, hogy a bányászgépeket a hatékonyság növelése miatt gyakran kell cserélni. A tanulmány becslése szerint évi 30,7-64,4 metrikus kilotonna e-szemetet termel a bitcoin ipar. Mivel metrikus kilotonnában nem szoktunk számolni ezért átváltottuk gyorsan valami közérthetőbe, ez durván 0,6-1,2 Titanic súlya.
Az elektronikai hulladék termelést az által becsülték fel a kutatók, hogy milyen sebességgel válnak hatékonyabbá a bányászatra használt hardverek. A bányászok a géppark méretében és annak hatékonyságában versenyezhetnek, mert az algoritmus, amit futtatnak adott. Az energiafogyasztás az egyetlen olyan költség, amiből faragni lehet, ez a hatékonyság függvénye. Így egy kevésbé hatékony de még jó hardver üzemben tartásában nem érdekeltek a bányászok. Végül pedig az ASIC-alapú bányászhardvereket nem lehet másra használni, mert célprocesszor dolgozik bennük. Ezekből az jött ki, hogy egy átlagos bányászgép 1,29 évig üzemeltethető jövedelmezően.
Emellett azt is állítja a tanulmány, hogy a bányászgépek iránti érdeklődés már most felborította a félvezetőipar egyensúlyát. A kutatók által használt metodológia csak a bitcoin bányászat hatásait becsüli fel, ugyanakkor a tanulmány felhívja a figyelmet, hogy a többi kriptovaluta hatásával is számolni kell. Úgy vélik, hogy a módszerük azokon a területeken is használható.
Szólj hozzá