A történetünk azzal kezdődik, hogy az USA az európai államokhoz leginkább hasonlító idegen ország teljesen más jellegű munkajogi szabályozással rendelkezik. Emellett eltér a szociális védőháló jellege is, hogy az európai értelemben vett közegészségügyet fel se emlegessük. A vacak órabért kereső vagy egyéb módon meg nem becsült munkavállalók a legutolsó koronavírus hullám után kezdték azt érezni, hogy ha már kockázatot vállalnak és amiatt nem mehetnek szabadságra, mert a jelenlégükre szükség van, akkor ezt akár fizetésben is kifejezdőhetne. Vagy a megbecsülésben.
A Nagy Felmondás azért alakult ki, mert a munkáltatók közül nem mindegyik látja úgy, hogy nehéz lesz új munkaerőt találnia. Aki sztorikra vágyik a Reddit r/antiwork nevű fórumában nézzen szét. Rendkívül sok olyan történetet lehet olvasni, ahol jó szóval, tisztességes menedzsmenttel vagy tisztességes üzleti viselkedéssel meg lehetett volna menteni a munkaviszonyt. Olyan munkaviszonyt ráadásul, amit a munkáltatónak nehezebb lesz pótolnia, a munkavállaló viszont nyugodtan sétál át belőle egy jobb munkahelyre.
A történésnek az ad pénzügyi színezetet, hogy a történetekben gyakran felbukkannak hagyományos nagybankok. És jellemzően nem úgy hogy az lesz az új, régen keresett munkahely. A héten már írtunk arról, hogy a német N26 neobanknak is az vált a legkomolyabb problémájává, hogy a céges kultúra, az ügyeit gyerekesen intéző vezér és az alacsony fizetések miatt nem tudta megtartani a képzett munkavállalóit,
Szólj hozzá