Valami csillogásra figyelt fel egy madárfigyelő, amiről a sár letörölgetése után kiderült, hogy aranyérme volt. A pár centire lévő következő csillogó valami szintén érmének bizonyult, ekkor ment haza a fémkereső berendezéséért. Órákkal később 1300 darab, időszámításunk szerint 40 és 50 között vert aranyérmét ásott ki. Mindegyik érme 650 font körüli értéket képvisel.
A legtöbb arany egy római urnában volt. „Gyengéden felemeltem, egy sereg érme hullott ki belőle. Ezt a látványt nem felejtem el, amíg élek” – mondta a neve elhallgatását kérő ötven éves fémkeresős. A zsákmány egyelőre egy helyi igazságügyi szakértőnél várja a sorsát. Elképzelhető, hogy szabott áron át kell adnia a fémkeresősnek az aranykincset. Amennyiben nem kötelezik erre, úgy a 800 ezer fonton még meg kell osztoznia a föld tulajdonosával – írja a The Sun brit bulvárlap a Bornemouth News nyomán.
A fenti forgatókönyvek bármelyike is valósul meg, a régészek nem lehetnek elégedettek. A lelkes fémkeresős széttúrta a lelőhelyet, így csak az aranykincs került elő. Az elhelyezkedéséből, a mellette található estleges egyéb tárgyakból összerakható komplexebb történet nem fog kiderülni.
Nagy-Britanniában, ahol Magyarországgal szemben nagyrészt legális a fémkeresőzés, komoly a feszültség a keresősök és a régészek között. A nagy leletekről hírt adó újságcikkek miatt sokan fémkeresőznek. Kevesen teszik ezt azonban felelősen. Pedig egy-egy szétásott lelőhelyen több is lehet, mint pár értékes tárgy. A mostani eset még a jobbak közül való, a közelmúltban tartóztattak le és börtönöztek be hamis adatokat megadó, a megtalált szász ezüstöt a feketepiacon értékesítő helyi rendőrt is Nagy-Britanniában. Azt azonban nem nehéz megérteni, miért nem boldogok a régészek.
Szólj hozzá