Szombat óta nehezebb bitcoint bányászni

A nagy bitcointelér, amit 2008 óta termelnek ki a kriptopénz felhasználói, lassan elapadóban van. Pánikra viszont semmi ok, ezt mindenki tudta előre. Elmondjuk, mi történik.

Honnan lesz a bitcoin?

Bányásszák, de a szó természetesen csak hasonlat: a számítógépek végeznek repetitív, unalmas és matematikai értelemben véve nehéz munkát. Ez a munka a tranzakciós blokkok ellenőrzése, azaz a bitcoin hálózaton folyó pénzforgalom naplójának előállítása, amely egy nehéz számítást igénylő hashelési folyamattal jár. A bányász minden kiszámolt blokkért egy „lottószelvényt” kap, esélyt arra, hogy a rendszer által tízpercenként kiosztott ingyen bitcoinokat ő kapja meg.

Mennyit ad a rendszer?

Kezdetben 50 bitcoint lehetett tíz percenként kapni, majd ez 25-re mérséklődött. Vasárnap óta pedig csak 12,5 jár a szerencsés bányásznak. Ez mai árfolyamon 2,3 millió forintnak felel meg, nem is rossz pénz tíz percnyi munkáért. Az egyetlen probléma, hogy több milliárdan pályáznak a tíz percnyi munka bérére, az erősebb bányászfarmok gépei pedig nem egy-kettő-tíz, hanem több tízmillió lottószelvényt szereznek másodpercenként. Így már rögtön nem olyan jó a nyerési esély.

Mire jó ez a sok számolgatás?

Nem unatkoznak a gépek! Komolyan megválaszolva a bitcoin hálózatnak nem a bitcoin, mint fizetőeszköz a legfontosabb része, hanem az előző ellenőrzött tranzakciókat tartalmazó blockchain. Mivel az abban foglalt mozgásokat a gépek ellenőrizték, a lánc pedig utólag nem módosítható, ezért a hagyományos csalások nagy részét kizárja a rendszer. (Lopni azonban lehet bitcoint, ehhez viszont az azt tartalmazó gépet kell feltörni.)

Hasonlít másban az igazi bányászathoz?

A hasonlat kétélű, a rendszer pont úgy terheli a környezetet, mint a nyersanyagok kitermelése. A Motherboard idén tavasszal megjelent cikke szerint a bitcoin hálózat 2020-ra annyi áramot fog megenni, mint Dánia.

Érinti otthoni felhasználókat a jutalom csökkenése?

Egyáltalán nem. A kriptopénz hajnalán még labdába rúghattak azok, akiknek erős asztali gépük volt. Később még eséllyel kereshettek némi pénzt a több, drága videokártyával felszerelt, bányászatra épített gépek tulajdonosai. Később megjelentek a bányászathoz szükséges műveletek elvégzésére tervezett célchipek (ASIC) és az ezekből épített célszámítógépek, majd pedig az ilyenekből épített farmok. A lenti képen az izlandi Genesis  gépsora látható.

Az otthoni PC-s bányászat valahol az ASIC-korszakkal vált borzasztóan ráfizetésessé. Több befektetést igényelt, nagyobb áramszámlát generált egy-egy házi bánya, mint amit aztán ki lehetett vele termelni.

Ennek fényében a bitcoin bányászat nehézsége nem fontos az otthoni felhasználóknak. A pénzjegynyomda áramfogyasztását sem ismerjük, nincs is rá szükségünk.

És a bányászokat?

De még mennyire? Ahhoz, hogy egy bányász ma versenyképes maradjon, gazdaságosan kell működnie. A felezéssel pedig biztos, hogy kihullik a játékosok egy része. 2020-ban, a következő felezéskor pedig ismét sor kerül erre.

Mibe kerül bányászni?

A Reuters által megkérdezett szakértő szerint a termelésre használt célgépek darabja 1800 dollár, emellett a hűtés és az áram a következő két nagy költség. Egy bitcoin kibányászása nagyjából 200 dolláros áramszámlával jár.

A fentebbi képen is szereplő Genesis farm több tízezer gépből áll, hűtését pedig részben az izlandi klíma biztosítja. Izlandot amúgy is szeretik a bányászok: olcsó a megújuló energia, jó az idő a gépek hűtéséhez, és az internetre sem lehet panasz. A bányászati kapacitás nagy része azonban nem itt, hanem a vízenergiával és olcsó szénenergiával rendelkező Kínában van: a számítások kétharmada ott zajlik.