Pokol volt az élete a középkor könyvelőinek

Hány sasos ér egy keresztest? A kicsi királyi értékesebb, mint az ezüstös bánsági? Az Anjou-kor pénzeihez képest a Pokémonok családfája is átlátható!Többször írtunk már arról, hogy a pénz nem csak abból áll, hogy valaki – manapság többnyire egy jegybank – kibocsátja, az emberek pedig boldogan vesznek belőle csokit és kólát. Eleve nem egyértelmű például, hogy hogyan hívják. A kínai pénzt rénmínbinek, azaz népi pénznek nevezik, azonban ennek egysége a jüan. De nem csak ők tudták ezt megkeverni, a britek is hasonlóan vannak sterlinggel és a fonttal.

A magyar forint nevezéktana ennél átláthatóbb, de azért ott is vannak meglepetések. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatócsoportjának cikke azt fejti fel, milyen nevű pénzek voltak a középkorban. Egy darabig kényelmes volt minden, de az Anjou-korban – akik amúgy helyretették a magyar gazdaságot és pénzverést – megjelentek az új címletek, amire a köznyelvnek megoldást kellett találnia. Onnantól beszéltek a kibocsátó alapján Mihály bán vagy Henrik bán dénárjáról. Megkülönböztették a verőcei és zágrábi vereteket, sőt az összes pénzverde megjelent jellemzőként a szövegekben. És végül lehetett egy pénz liliomos, sasos vagy keresztes is, attól függően, hogy milyen kép volt rajta.

Mivel a fenti még nem biztosít elég változatosságot, ezért vannak egyéb jelzők is, amiket a pénzekhez társítottak. Lehetett egy érme ezüstös, azaz albus, jó, rossz és kicsi is. Emellett lehetett királyi, új, és szerepel szövegekben néhány olyan dzsóker jelző is, amit még nem sikerült felderíteni a kutatóknak. Pánikra azonban nincs ok, a bardus néven is emlegetett pénz jelzőjének jelentését a kilencvenes években fejtette meg Engel Pál. A név a bárdot tartó Szent Lászlót ábrázoló címerből jön, nem pedig a Zsigmond uralkodása alatt tevékenykedő Onoffrio Bardi nevéből például. Nehezítésként ezt az érmét nevezték Szerecsen Jakab kamaraispán után szerecsendenárnak is.

Na ezek alapján képzeljetek el egy matekfeladatot vagy egy napot a középkori Tesco-kasszában úgy, hogy a vevők rossz verőceiekkel, ezüstös sasosokkal és kicsi királyi érmékkel próbálnak fizetni.

Ugye, hogy meg lehet ezt keverni! Ma minden sokkal egyszerűbb, még úgy is hogy a rugóról és a gurigáról nem beszéltünk egy szót se.