Lehet startup egy egész város?

A közkeletű igazság szerint, ha egy cikk címe kérdőjellel végződik, akkor a válasz mindig nem, és el se kell olvasni az írást. Ez most nem igaz! Az okos- és jövővárosok úgy indulnak, mint egy-egy ötletre alapozott cég.

A nagy ipari csomópontok is csak úgy jönnek létre, mint bármi más, amit az ember létrehoz. Ha elég hosszan lépkedünk vissza az idővonalon, még a ma a legmenőbbnek számító Szilícium-völgy helyén is inkább hadiipari cégek voltak. A Mountain View mellett látható Hangar One, amelyet most a Google bérel az amerikai haditengerészet USS Macon léghajójának épült. De volt a környéken rádiót és távírót kutató tengerészeti labor is.

Ha ez nem lenne elég előzménynek, van egy rondább része is a völgy történetének. A korai chipgyártók és csúcstechnológiai cégek annyi vegyi anyagot locsoltak szét a környéken, hogy a mai napig mérgező a talajvíz. (Meg rákkeltő is.) Az EPA környezetvédelmi hatóság dolgozik a tisztításon, de az ilyen projektek időtartamát évszázadokban mérik.

Szolnok. Future. City!

Az viszont, hogy a völgy úgy sikerült, ahogy, senkit sem rémisztett el attól, hogy jövővárosokat tervezzen, építsen, vagy meglevő városokban teszteljen új technológiákat. Ha Szolnok nevét kimondjuk, valószínűleg nem a jövő az első, ami az emberek eszébe jut, de hazánkban ott folynak ilyen kísérletek. A Magyar Telekom energiamenedzsmentet, internetre kötött vízminőség-mérőt és közösségi kártyarendszert is tesztel a városban. A 2009-ben indított T-City projekt mellé 2014-ben felsorakozott Nyíregyháza is.

Építsünk egy teljesen új várost!

A Telekom messze nem az egyetlen technológiai cég, amely városnyi méretben gondolkodik. A Google több városban elindította az olcsó, nagyonszélessávú internetszolgáltatását, hogy megnézzék, mit csinálnak az emberek végtelen mennyiségű nettel. A Y Combinator amerikai kockázatitőke-befektető cég pedig még nagyobb léptékben gondolkodik: egy teljes várost akarnak felhúzni, mert

a jelenlegi városok nem biztosítják a sikerhez szükséges lehetőségeket és életkörülményeket.

A várostervezgetős programot meghirdető blogbejegyzésben – ahonnan a fenti idézet is származik – a legalapvetőbb kérdések és a legvadabb futurizmus váltogatják egymást. Hol figyelembe veszi a szöveg, hogy egy város működése társadalmi kérdés, máshol viszont nem nagyon számol a lakókkal. A kiírás furcsaságával a cég is tisztában lehetett, mert a szöveg azzal zárul, hogy változatos, diverz várost szeretnének, nem pedig „őrült libertariánus utópiákat a technológiai iparban dolgozóknak”. A projekt első felében a szabályok, elméletek, elvek kidolgozása folyik, ha pedig az eredményes, van ötlete a cégnek a városépítés finanszírozására is.

Olajból épül a jövő a Vörös-tenger partján

A Y Combinator kezdeményezésében az a legfurcsább, hogy viszonylag nyíltan kezdtek el ötletelni. Legalább két olyan építkezés zajlik, ami dollármilliárdokból akar új városokat kinöveszteni a földből. Szaúd-Arábiában, a Vörös-tenger partján 2005 óta épül a kétmillió emberre tervezett King Abdullah Economic City (KAEC). A városnak egyelőre ötezer lakója van, egy iskola működik benne, és nem tudni, mi lesz a város sorsa. A százmilliárd dolláros beruházás értelmesebb tervnek tűnt, amíg az olaj ára magasan volt.

Az ipari parkot, turistáknak való látványosságokat, Dubajjal versengő luxust, mélyvízi kikötőt ígért. A listára jutott még pár egyetem, kutatóközpont, és a remények szerint Dubajjal versengő üzleti negyed is. Az építkezés zajlik, de közben Szaúd-Arábia bajban van. Senki sem tudja, mi lesz a város sorsa.

Mindig lehet nagyobbat álmodni

Távolról se higgyétek azt, hogy a szaúdiak nagyravágyók lennének. A Dél-Koreában tervezett Songdo Nemzetközi Üzleti Negyed nevű jövőváros tervezői sokkal nagyszabásúbb terveket fogalmaztak meg. A tenger feltöltésével nyert területre felépített Songdót a világ egyik leghosszabb hídja fogja összekötni a szárazfölddel, itt fog állni a világ legmagasabb ikertornya, a 102 Incheon Tower, de megépítik a New York-i Central Park és a velencei csatornák helyi mását is. A város negyven százaléka zöldterület, az épületek pedig minél környezetbarátabbra vannak tervezve.

A lakások hűtését, fűtését és világítását egy panelről lehet vezérelni. A panel azt is mutatja, hogy többet vagy kevesebbet fogyaszt-e a lakó a szomszédainál, ezzel vagy versenybe vagy tengermély depresszióba kergeti az embereket. Várhatóan az előbbibe. A szenzorok nem csak ezen a szinten vannak beépítve a városba, a szövete legmélyéig hatol a technológia. A hulladék kezelése, a szennyvíz elvezetése, a közlekedés vezérlése – mindenben ott vannak a számítógépek és a szenzorok.

A szolgáltatások szintjén nincs beépítve Songdóba a fintech. A mérőórák valószínűleg bejelentik hónap végén a fogyasztást, de ki nem fizetik a számlát. Az üzleti fókuszúnak tervezett városnak azonban vannak tervei a fintech forradalommal. Annyira, hogy adókedvezménnyel, olcsó irodával, támogatással és utazási kedvezménnyel csábítják a fintech startupokat a városba költözésre. Szingapúr és Hongkong egyelőre jobban áll a versenyben, de van már olyan ipar, amiben Songdo is versenyben van: a dróngyártás.

És a lakók? Ezt jobb nem feszegetni, az üzleti negyedben 2015 végén 36 ezren laktak, a tág értelemben vett városban pedig további 90 ezren. Ezt akárhogy adjuk össze, egy Miskolcnál kisebb várost kapunk. És a városnak nem is ez a baja, a koreaiak egyre nagyobb örömmel költöznek Songdóba. A cégek, azok húzódoznak egyelőre.

Ennél csak jobb üzlet van

Ahogy ígértem, a kérdésre igen a válasz. Egy város lehet startup. Isten pénzét el lehet költeni arra, hogy a semmiből egy, a létezőnél sokkal zöldebb, modernebb, okosabban felépített teret hozzanak létre. Ahhoz viszont évtizedek kellenek, hogy ezek a városok emberekkel teljenek meg, közösség alakuljon ki, jellege legyen az egésznek. Ezért érdekes a Y Combinator kutatási programja: nem csak arra keres választ, hogy hogyan kell új várost építeni, azt is meg kell mondania, mi tesz egy halom utat és épületet várossá.