Tényleg lusta minden Y-generációs? És ha igen, akkor kitől tanulta? Melyik generáció rontotta el végleg a világot? Rendet vágunk a generációs elméletekben.

A generációs elméletekben az a zseniális, hogy százmilliókban mérhető mennyiségű emberről fogalmaznak meg általános megállapításokat. A megfigyelések egy része a korból, a történelmi eseményekből vagy a technológiai fejlődésből ered. Nem zöldség, de nem is szabad mindent készpénznek venni.

(Fotó: Magdeleine)
(fotó: Magdeleine)

Hol kezdődik az egész?

A második világháború remek kezdőpont bármelyik történet elmeséléséhez. Adott volt egy szétvert világ, amit újra kellett építeni. A háborús termelés izgalmas társadalmi folyamatokat indított el Amerikában, például a nők munkába állását, vagy azt, hogy a fehér és fekete munkások kénytelenek voltak együtt dolgozni a hadiüzemekben. Erről a kettőről érdemes megnézni Ken Burns The War című dokumentumfilmjét, fent van a Netflixen.

A generációs felosztás szempontjából még fontosabb, hogy a háború végével fiatal férfiak tömegei mentek haza, és családot akartak alapítani. 1946 és 1964 között 77,3 millió gyerek született az USA-ban, ami szép szám ahhoz képest, hogy 1949-ben az ország teljes népesége 149 millió fő volt. Ez a generációt hívják baby boomernek vagy röviden boomernek.

Mit kell tudni a boomerekről?

Az első és legfontosabb dolog, hogy mindenről ők tehetnek. Ma ötven és hetvenöt év közé esnek, öregek, nem tudnak hangosan tiltakozni, úgyhogy mindent rájuk lehet fogni. A népszerű sztereotípiák szerint nagyképűek a holdraszállás, a hidegháború túlélése, a mai Amerika kialakítása és egy csomó minden miatt. Pedig a legjobb lenne, ha egy kicsit befognák a szájukat. Amúgy is, ki árulta el Woodstock eszméit? (Helyes válasz: a boomerek!) Ki sodorta bele az országot a vietnami háborúba meg abba a raklapnyi kétes latin-amerikai ügyletbe? (A helyes válasz: az akkori elnökök, Robert McNamara külügyminiszter, Henry Kissinger és így tovább, de elfogadjuk a boomereket is.)

Ja, és ki ne felejtsük, miattuk szólnak karácsonykor olyan dalok, mint a Jingle Bell Rock, ami már a megjelenésekor is vacak volt. A polgárjogi küzdelmek miatt ezt az egyet talán elnézhetjük nekik.

A boomerek másik neve az Én-generáció. Ezt Tom Wolfe író adta nekik, amikor megírta, hogy ezek a mai fiatalok túl sokat foglalkoznak magukkal. Erre ma is kénytelenek, mert a gazdasági válságok során hatvan százalékuk elveszítette megtakarításait.

Ez olyan, mint a Ratkó-gyerekek?

A Ratkó Anna népjóléti és egészségügyi miniszteri évei alatt elinduló népesedési hullám sokkal rövidebb időintervallumban történt. Ha a két legszélső dátumot vesszük, akkor is csak 1949-től 1956-ig tartott az a két intézkedés, ami miatt a Ratkó-korszak kialakult. A hullámot két mára teljesen retrográdnak tűnő intézkedés idézte elő: az egyik az abortusztilalom, a másik gyermektelenségi adó. Emellett a párt ösztönözte a gyerekvállalást, illetve ekkor dolgozták ki a terhes nők, anyák és gyermekek védelmét is.

A magyar demográfiai irodalom beszél még a Ratkó-unokákról is. Ez a nyolcvanas években született generáció, akik még lehettek kisdobosok, tanulhattak oroszt az iskolában, de az iskolaéveik többsége a rendszerváltozás utánra esett. Ők a mai harmincévesek.

Gyermektelenségi adó?
Az adót a 25 évnél idősebb és 50-nél fiatalabb férfiakra, valamint a 20 és 45 év közé eső nőkre vetették ki. Mindenki köteles volt fizetni, aki rendelkezett keresettel, gyereke viszont nem volt. Az adó a Wikipédia szerint az adóalap négy százaléka volt. 1956-ban törölték el.

Mi az az X-generáció?

Amerikában a boomerek gyerekei tartoznak ebbe a csoportba, akik a hatvananas évek közepétől a hetvenesek végéig születtek, de vannak olyan demográfusok is, akik még a nyolcvanasok közepén születetteket is ide sorolják. Amerikában sem népes generáció: az X-esek és a millenárisok közé beszorult kisebb csapatról van szó, Magyarország esetében pedig még kisebb hányadról beszélünk. A hetvenesek közepe-végén ugyan volt nálunk egy kisebb kiugrás, de az évtized végére elhalt.

A X-eseket szeretik még új elveszett generációnak nevezni, de hívják őket – Amerikában! – kulcsos gyerekeknek is. Mindegyik név onnan ered, hogy a szüleiknek nem volt idejük foglalkozni velük, mert dolgoztak, elváltak, önmegvalósítottak vagy mással foglalkoztak. Ők a legjobban képzett, de a legszkeptikusabb generáció is. Az utóbbi főleg azért, mert a nyolcvanas évek vége és a kilencvenesek eleje azzal telt, hogy a boomerek őket cseszegették. Valahogy túlélték az egészet – az MTV és a crack segíthetett – és annyira nem vacak az ő gyereküknek lenni. Most épp ők húzzák a legkeményebben a szekeret, cégeket alapítanak és vezetnek, tíz év múlva, amikorra a mai üzleti kultúra szétfeszíti a korábban ismert világot, úgy fogunk rájuk mutogatni, mint ma a boomerekre.

Azt hallottam, hogy az Y-generációsok azok…

Digitális bennszülöttek? Önzők? Csak magukra gondolnak? Várjunk, ezt az utóbbi kettőt már a boomerekről is mondták. És a hasonló szövegekben előkerülő önmegvalósítós, rossz munkaerős, önállótlan jelzőket is elsütötték korábban. Úgy tűnik, ezen minden generációnak át kell esnie.

A millenárisok születési évei az 1980-asokban kezdődnek és nagyjából 2000-ig tartanak. Szokták őket digitális bennszülötteknek hívni, hiszen nagyjából egyszerre születtek a személyi számítógéppel, tíz-tizenöt évesek voltak, amikor berobbant a web, de ez nyomokban túlzó. A magyar Y-generációsok nem Macintoshnak örültek, hanem lengyelpiacos tévéjátéknak és Junoszty tévének. Az viszont biztos, hogy az Y egy leginkább városias generáció.

Az Y-ba tartozók általában kevésbé bíznak az intézményekben – ez rossz hír a bankoknak -, nem is feltételezik, hogy életük végéig egy munkahelyük lesz, liberálisok – de legalábbis nem zavarja őket az azonos neműek házassága vagy a marihuána legalizálása -, és nem akarják magukat halálra dolgozni. Az utóbbit szokás ellenük és mellettük is felhozni.

Az Egyesült Államok fintech cégei sokat várnak ettől a generációtól, a digitális bennszülött lét és amiatt, hogy agyonnyomja őket a diákhitel.

Tovább is van, mondjam még?

Az utolsó, már látható generáció a Z. Ők tényleg mobillal a kezükben születtek, hét évesek voltak a legidősebbek is, amikor megjelent az iPhone. Elkölteni való pénzük még nincs sok, ami van, azt viszont hajlandóak digitálisan kezelni, költeni. Izgalmas lesz, amikor felnőnek.

C-Generációs mélyhornyú csapágy: nem erről a c-generációról van szó
C-Generációs mélyhornyú csapágy: nem erről a c-generációról van szó
(fotó: FAG)

És akkor egy váratlan betű: C!

„Azok, akik úgy használják a Facebookot, ahogy használni kell” – foglalta össze a ritkábban emlegetett C-generációt egy fintech szakértő. Ez nagyjából össze is foglal mindent. A C-generációt nem születési idő alapján határozzák meg, vegyesen áll az X, Y és Z tagjaiból, és biztos hogy vannak olyan boomerek is, akiket ide lehet sorolni. Ők az életmódszerűen internetet használók, akik reggel telefonról emailt néznek, csetelnek, appokat telepítenek, neten vásárolnak, online videót néznek, legyen az Netflix vagy YouTube. Szeretik az újdonságokat, hajlandók kipróbálni azokat. Nehéz annyira egyszerűen rájuk mutatni, mint az 1980 és 2000 között született milleniumiakra, de valójában amikor a startupok és a fintech cégek reménybeli ügyfeleiről van szó, rájuk gondolunk.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?