A Square fizetési szolgáltató egyik programozója addig írt köztes kódokat, amíg nem volt képes hangvezérléssel működni a terminál.

A Square fizetési szolgáltató egyik programozója addig írt köztes kódokat, amíg nem volt képes hangvezérléssel működni a terminál. 

Egy jó Rube Goldberg masina túl van bonyolítva, egy rossz pénzügyi szoftver is (Public Domain / Wikimedia Commons)
Egy jó Rube Goldberg masina túl van bonyolítva, egy rossz pénzügyi szoftver is (Public Domain / Wikimedia Commons)

Sokat beszéltük már arról, hogy az API-k miért fontosak. Röviden: ezek teszik lehetővé, hogy egymásra épülő szolgáltatások jöjjenek létre. Az API a habarcs, a fintechek által írt kód a tégla – esetleg fordítva – és a végén elkészül a ház.

A Square fizetési szolgáltató egyik programozója a gyakorlatban is megmutatta, mire képes néhány ügyesen összegyógyított API – írja a The Verge. A Google Home nevű hangvezérelt asszisztense rendkívül sok dologra képes, de a Square fiztési rendszerét nem tudja használni. Pierre-Yves Ricau nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy egy Home-nak nem lehet odaszólni, hogy vonjon le pár dollárt a vevő kártyájáról, úgyhogy építkezni kezdett.

A megoldás olyan lett, mint a Tom és Jerryben vagy a Kengyelfutó Gyalogkakukkban előforduló túlbonyolított gépek, amelyeket a rajzolójuk után Rube Goldberg masináknak neveznek. A Google Home az If This Then That (IFTTT) nevű, különböző weboldalak és appook összekapcsolására kitalált szolgáltatást aktiválja. Az IFTTT egy felhőben futó API-nak továbbítja a kérést, amit Ricau maga írt, ez csak arra szolgál, hogy egy szintén egyedi androidos appot aktivál. Innentől szinte szabványos minden: az androidos app a Square fizetési szoftverének passzolja tovább az adatot, ami bekapcsolja az érintőkártyás terminált.

Az ilyen megoldásokat nevezik a szó klasszikus értelmében hacknek. És most nem a rendszerek feltörésére kell gondolni, hanem a olyan barkácsolásra, ahol a végül elkészülő művet cukorspárga és szigetelő szalag tartja össze, a kenéséről pedig WD40-es kontaktspray gondoskodik. Mindenesetre Ricau azt bemutatta, hogy egy kicsit nyitottabb rendszerekkel elegánsan is meg lehetne oldani a fenti problémát.

És hogy mire jó mindez, azon túl, hogy Ricau elszórakoztatta magát pár napig? Minden olyan üzletben értékes perceket takaríthat meg, ahol az eladó mindkét keze tele van munka közben. Például egy kávézóban. Igaz, ezeken a helyeken azt kell megszokni a vendégeknek a jövőben, hogy a barista folyamatosan hangosan beszélget a pénztárgéppel. Lehet, hogy várni jobb ötlet.


Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon!



Szólj hozzá

Vélemény, hozzászólás?